Elküldték röntgenre, és amikor kiderült, hogy a tüdeje rendben, egy órára felraktak rá egy a légutakat tisztító gázmaszkot, és gyógyszeres infúziót kapott. Egy másik orvos óvatosságból éjszakára benntartotta volna a kórházban, de ezt nem vállalta. Negyed tízkor, két és fél órás intenzív, szinte holtidő nélküli kezelés után kiengedték. Fizetnie nem kellett, iratait, EU-kártyáját és biztosítással rendelkező bankkártyáját másolták csak le. Vissza az üdülőhelyre, ahol este tízkor csengetett be a főtéren álló patikába. A gyógyszerész két perc alatt előkerült valamelyik szomszéd házból, felár nélkül kiadta a medicinát. A beteg a hét elejére meggyógyult. A történet valamennyi olasz szereplője kedves, mosolygós, segítőkész volt, még ha idegen nyelvet nem is nagyon beszéltek.

Rómától délre elképzelhető, hogy másként festett volna a történet – talán nem véletlenül válhatott komoly politikai erővé az olasz állam föderális átalakítását, Lombardia autonómiáját a zászlajára tűző Északi Liga. Az is igaz, hogy Olaszország hetek óta kormányozhatatlan, nem látszik a kiút, és a válság maga alá temetheti az eurót. Mégis, a Dolomitok vidékére látogató egyszeri magyar turistának könnyen az a benyomása alakulhat ki, hogy bármennyire a pokolba kívánja az olaszok többsége a politikai elitjét, Berlusconival és ellenzékével együtt, közben azért körömszakadtáig védi és működteti azt a szociális rendszert, amelyet a bőség éveiben felépített magának. Mert amit elértek, azt a társadalom szerves fejlődésének, nem pedig széles körben lejáratódott politikusaik érdemeinek tulajdonítják. Nélkülük is menni fog, sőt, gondolja az olaszok negyede, aki Beppe Grillo komikus pártjára szavazott.

Persze lehet, hogy ez az értelmezés csupán az illúziók kivetülése az egyre jobban teljesítő, erős állam múlt heti történései nyomán. Amely államnak a kormányfője Brüsszelben kardozott a kőbe vésett alkotmány negyedik módosításáért, egyik helyettese egy erdélyi városkába lovagolt be (szerencsére legalább barna lovon), miközben belügyminisztere saját és apparátusa késlekedéséért, tehetetlenségéért az állampolgárokat tette felelőssé. Utólag pedig a közmédiát elárasztotta a kudarcot vallott katasztrófaelhárítás öndicsérete.

Mindezt megfejeli egy ugyancsak múlt heti személyes pillanatfelvétel a politika marcangolta hazai közegészségügy állapotáról. Az unott és nem kevéssé arrogáns körzeti orvos rándulásként diagnosztizált egy kialakult légmellet, kis híján katasztrofális következményekkel. 

Már csak egy kicsit kell jobban teljesíteni, és nem marad beteg sem.