„Jorge Mario Bergoglio olyan volt, mint egy kisördög"- mondogatta a tavaly, 101 éves korában meghalt Rosa nővér, a buenos aires-i De la Misericordia általános iskola korábbi tanítónője, aki már nem érhette meg rosszcsont diákja pápává választását. A kis Jorge szülei Olaszországból emigráltak Argentínába, apja vasúti munkásként kereste meg a kenyérrevalót. Ifjúkorában nem csak az iskola, hanem - tangóban - a parkett ördöge is volt, miután vegyésztechnikusi képesítést szerzett, 1958-ban felvételét kérte a jezsuita rendbe, és beiratkozott a rend Villa Devoto teológiájára. Évtizedeken át teológiaprofesszorként tanított, 1992-ben szentelték püspökké, 1998-ban érseki rangot kapott, majd II. János Pál pápa 2001-ben bíborossá kreálta.

Nem kizárt, hogy az új pápa másképpen tekint az evangelizációra, mint bíborostársai, akiknek a nyilatkozatai szerint ideje lenne a világban élő tékozló „bárányokat" visszaterelni Rómához. Ferenc pápa minden mozdulata ennek az ellenkezőjét sugallja: úgy tűnik, szerinte a tékozló egyházat kellene visszaterelni az emberekhez. Egy jelzésértékű gesztussal sok évszázados hagyományt rúgott fel: ahelyett, hogy elődei példáját követve trónszéken fogadta volna a bíborosok térden állva, kezét csókolva átadott tiszteletét, állva, vígan parolázva, és vicceket mesélve engedte köszönteni magát új hivatalában. Egyházi kommentátorok máris arról cikkeznek, hogy Ferenc pápa alázatból fakadó karizmájával és egyszerű, szerény, ám önironikus megjegyzéseivel máris többet tett a katolikus egyház megújításáért, mint megannyi hivatalos közlemény vagy éles hangú egyházi felhívás.

Az egyetlen dolog, amivel komolyabban vádolni lehet Ferencet, az az argentin rendfőnöksége idején történt néhány eset. Ezek egyikéban egy magyar jezsuita, Jálics Ferenc is érintett.

További részletek a Figyelő 12-dik számában.