A kétféle sokk közötti különbség megállapítása a központi bankok számára igen fontos feladat. Egy kínálat által hajtott olajár-növekedés például magasabb munkanélküliséget és inflációt szül, ezzel gyakran intervencióra kényszerítve a jegybankokat. Az általában a globális konjunktúrára utaló keresleti növekedés általában enyhébb szabályozói szerepvállalást von maga után.

Az olajpiaci folyamatok okának meghatározására az amerikai FED elemzői a pénzpiaci adatokból indultak ki, mivel ezen sokkokat közvetlenül nem lehet vizsgálni. Példának okáért, ha az olaj ára emelkedik, akkor az olajexportőrök tőkepiacai, és az olajrészvények is általában emelkedést mutatnak egyéb szektorokhoz, vagy más (nem olajtermelő) országokhoz képest - függetlenül a sokk fajtájától. Fontos eltérés viszont, hogy ha a stimulus a kínálati oldalról származik, akkor az olajimportőrök valutája és tőkepiaca értékcsökkenést mutat, ehhez pedig a ciklikus részvények alulteljesítése és a defenzív részvények túlteljesítése társul (a teljes tőkepiachoz viszonyítva). Amennyiben a globális kereslet élénkülése okozza az áremelkedést, általában ezeknek a fordítottját figyelhetjük meg, melyekhez magasabb kamatok, és a „biztonsági valuták" (pl. CHF) devalválódása társul.

Egyéb jószágok árai általában pozitívan korrelálnak az olajárhoz, bár ez a korreláció kínálati sokk esetén általában gyengébb, mint keresleti sokkoknál. Végül pedig a nem-kereskedelmi olaj-brókerek (akik nem kötődnek az olajvállalathoz) long pozícióinak nettó mennyisége kínálati sokk esetén jobban korrelál az olajárhoz, mint keresleti sokk esetén.

A méréseket 1995-ig visszamenőleg rendelkezésre álló adatok alapján végezték. Az elemzés végeredménye az volt, hogy az 1990-es évek olajpiacát túlkínálat, míg a 2000-2009-ig terjedő időszakot a keresleti tényezők dominanciája jellemezte (a kínálat határainak elérését egyébként 2007-re teszik). Innen áreséseknek lehettünk tanúi, ahogy a válság miatt egy összehúzódás ment végbe, így a kínálati korlát kevésbé volt meghatározó. Az utóbbi pár évben, a válságból való kilábalás évei alatt - az „arab tavasz" zavaró hatásait figyelmen kívül hagyva - ismét előtérbe kerültek az olajár kínálat-oldali determinánsai.

A szerzők a New York-i FED munkatársai. A cikkben leírtak a saját véleményüket tükrözik, nem képviselnek intézményi álláspontot.