Az európai központi bankok legfrissebb elemzése mostanra bebizonyította, amit eddig csak sejteni lehetett: az euró-százmilliárdokat a déli országokba pumpáló németek a spanyoloknál, olaszoknál, sőt még a ciprusiaknál is kevesebbet vihetnek haza. A tanulmány alapján a spanyol és olasz háztartások átlagos nettó jövedelme több tízezer euróval múlja fölül a német háztartásokét. A megdöbbentő különbséget érzékelteti az is, hogy Olaszországban a milliomosok száma megközelítőleg 400 ezer fővel haladja meg az egyébként nagyobb népességű németekét.

Bármilyen ellentétekre is derült most fény, mentőcsomagokra a jövőben is szükség lehet, ezért a dél-európaiaknak a sunnyogás helyett vállalniuk kell a gazdaságuk stabilizálásához szükséges költségeket. Elérkezett az idő a terhek igazságosabb elosztásához - fogalmaz kiáltványba illően Hagelüken.

A Monetáris Unió létrejöttéből 1999-ben még sokan profitáltak, mára a közös, alacsony kamatrátából viszont főként a Dél-európai országok lakosai húznak hasznot. A közös valuta viszont azt is jelenti, hogy a déli országok nem rendelkeznek most önálló kamatpolitikával, ami hatékony eszköz lehetne a válságkezelés során.
Felelősségátcsoportosításra van szükség! A gazdagoknak és főként a délieknek több terhet kell viselniük a középosztálybeli munkavállalóknál.

Az is létfontosságú az EU-országok számára, hogy véget vessenek a kétségtelenül abszurd adóversenynek és fejlesszék a nemzetközi kooperációt az adócsalók elleni harc során. Világossá kell tenni a válsággal küszködő államokban, hogy a munkavállalóknak és a nyugdíjasoknak is áldozatokat kell hozniuk, mert országaik csak akkor képesek megtartani a fizetések és a szociális kiadások értékét, ha jelentősen növelni tudják versenyképességüket.

Mindezen tényezők figyelembe vétele mellett, leginkább életbevágó a szemléletváltás: Európa helyezzen a gazdagokra több terhet, elviselhetőbbé téve a válságot a többi európai számára.