Donald Tusk lengyel miniszterelnök furcsa módon éppen most akarja meggyőzni az eurószkeptikus lakosságot a közös pénz előnyeiről. A kormányfő a héten népszavazást kezdeményezett arról, hogy Lengyelország is beálljon-e az „eurózónába felvételizők" sorába. Az euróövezeti belépéshez ugyanis meg kell változtatni az alkotmányt, ahhoz pedig kétharmados parlamenti többség szükséges.
Már-már felfoghatatlan, hogy a bejelentést miért arra a hétre időzítette, amikor az euróövezet brutális csapást mért Ciprusra. Ráadásul eddig Lengyelország volt a legjobb példa arra, hogyan kell sikeresen elkerülni a „gazdasági ítéletnapot". A kilencvenes években a zloty felértékelésével sikerült megőrizniük versenyképességüket, valamint a bankrendszer válságának kirobbanásakor a zloty leértékelésével el tudták kerülni a súlyos gazdasági visszaesést. Az ország azóta is viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági növekedésnek örvend, ami a legtöbb európai államról nem mondható el.
Természetesen árfolyam-kiigazítással sem lehet mindig megelőzni az egyenlőtlenségek kialakulását. Igaz, a szuverén árfolyampolitika bizonyos fokú védelmet biztosít, mint ahogy azt Nagy-Britannia példája is mutatja. A szigetországban úgy tartják, hogy önálló pénznemüknek köszönhetően kevésbé rázta meg a reálgazdaságot a válság, mint a kontinens országai esetében. Ezt fejezi ki William Hague, brit külügyminiszter is, amikor így fogalmaz: az euróövezet „olyan égő házhoz hasonlít, amelynek nincs kijárata".
Mindezek ellenére Donald Tusk arra számít, hogy Lengyelország nem a vesztes Görögország, Ciprus, Portugália és Spanyolország táborához fog tartozni, hanem Németország, Hollandia, Finnország és Ausztria példáját követi majd. Radek Sikorski lengyel külügyminiszter még merészebb álmokat dédelget: úgy véli, ha az ország bekerül az eurózónába, hamarosan a három legbefolyásosabb európai állam egyike lesz.
Michael Barnier, az egységes piacért felelős uniós biztos szerint az euró kifejezetten előnyös és fenntartható megoldás, amit tíz éven belül valamennyi tagország használni fog - kivéve persze Nagy-Britanniát. A válsághullám, valamint a Ciprusban történtek ellenére lehet, hogy végül mégis csak igaza lesz.
Korábban mindenki úgy gondolta, hogy Ciprus megfelelő alany a kísérletezésre, mivel túl kicsi ahhoz, hogy igazán számítson. Az ország ízekre szedésével az EU most igazságtalanul „áldozza fel" az egyik tagállamát, viszont elrettentő példát állít a többi tagország elé a további, nemzeti szintű válságok megelőzése érdekében. Az, hogy a ciprusi kormány bevonja a fizetésképtelen bankokban elhelyezett fedezetlen banki kötvények és részvények egy részét, pániklavinát indíthat el a többi eurózóna-tagállamban is, aminek következtében visszaeshet a perifériából a központba irányuló tőkeáramlás.
Az elmúlt időszak eseményeinek tanulsága az, hogy bár minden euró egyenlő, egyes eurók egyenlőbbek a többinél - fest sötét képet az európai együttműködésről Warner. A ciprusi válság bármely másik eurózóna-tagállamban megismétlődhet, ezért a lengyel miniszterelnöknek tanácsos lenne átgondolnia, hogy valóban nekivágna-e egy ilyen gazdasági útvesztőnek.
Jeremy Warner Nagy-Britannia egyik vezető üzleti és gazdasági újságírója, a The Daily Telegraph segédszerkesztője.