Évekig tartó eredménytelen próbálkozások után Izrael rátalált a Földközi-tenger egyik legnagyobb víz alatti földgáz lelőhelyére 2009-ben. A mező pontos mérete egyelőre ismeretlen, de a híresztelések szerint akár 150 évre elegendő nyersanyagot is rejtegethet. A szakmai bizottság vezetője, Eytan Sheshinski szerint az ország 2030-ra megközelítőleg 80 milliárd dollár értékű forrással fog rendelkezni. Az egyik lelőhelyről már múlthét szombaton megkezdődött a belföldi fogyasztók kiszolgálása. A sikertől elragadtatva Silvan Shalom izraeli energiaügyi miniszter így fogalmazott: „A zsidó állam a történelem során először gazdaságilag függetlenné válhat."

Rendezetlen még ugyanakkor a földgáz-transzfer módja. Izrael számára két lehetséges opció van: a vezetékek vagy Görögországon és Cipruson, vagy Törökországon keresztül vezethetnek. Törökország ideális fekvése és a csővezetékek gazdaságosabb kiépítése miatt is előnyösebb választás lenne.

A két ország viszonyát egy három évvel ezelőtti incidens taszította mélypontra. Izrael 2010-ben megtámadta a törökök egyik Gázába tartó segélyszállító hajóját, ami kilenc török halálát okozta. A két ország között azóta szinte minden diplomáciai kapcsolat megszakadt. Benjamin Netanyahu, a zsidó állam miniszterelnöke március 22-én, Barack Obama Izraelben tartózkodása során, személyesen hívta fel Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnököt, hogy bocsánatot kérjen a korábbi támadásért. A gesztus hatására a két ország kapcsolata most rendeződni látszik. Elemzők szerint a hirtelen bocsánatkérés mögött állhat a Szíriában kialakult instabil helyzet, az iráni nukleáris krízis, de szerepet játszhat benne egy jövőbeli infrastrukturális együttműködés is.

Egy ilyen megállapodás sok lehetőséget rejteget magában Törökország számára is. Alon Liel, korábban az izraeli nagykövetségen dolgozó hivatalnok azt nyilatkozta, hogy a közös csővezetékek kiépítését már régóta tervezik, a megvalósításnak csak a politikai ellentétek szabtak gátat. A diplomáciai béke a zsidó állam számára sem jöhetett volna jobb időben. Az országnak ugyanis még mindig nem sikerült alkut kötnie Palesztinával, amit az EU egyre erőteljesebben bírál.

Már csak az a kérdés, hogy Netanyahu mire fogja használni megerősödött gazdaságát. Követi Norvégia példáját és az állampolgárok biztonságán fog javítani, vagy az új erőforrás csak még több gondot fog okozni Palesztina és a régió többi országával szemben?

Joseph Dana Közel-Kelet szakértő.