Egészen leegyszerűsítve a tényeket, az orosz pénz értékére a legfőbb veszélyt maga Oroszország jelenti. Az elmúlt 5 év során több mint 350 milliárd dollár értékű tőke áramlott ki az országból. Ennek oka egyrészt a tulajdonjogok körüli bizonytalanság, másrészt az orosz középosztály bizalomvesztése az inkompetens és megvesztegethető bürokráciával szemben. Miután Borisz Jelcin a kilencvenes években rendszerváltást hajtott végre azzal, hogy bevezette a nyers kapitalizmust, Putyin képtelen volt a magántulajdonnak stabil jogi környezetet teremteni. Feltételezések szerint nemcsak moszkvai milliárdosok tartják külföldön vagyonukat, de még maga Vladimir Putyin elnök is offshore-ba helyezhette ki pénzét.

Ezek a milliárdok valósággal sóvárogtak a titoktartás és a biztonság után, az Európai Unión belüli pénzügyi szigetek pedig örömmel fizették meg ezt az árat a tőkéért. Az IMF jelentése szerint 2011-ben az orosz tőkeexport 34 százaléka Ciprusba irányult, és a toplista élén további 4 adóparadicsom szerepelt. Még hetekkel ezelőtt is a ciprusi főváros, Nicosia volt Oroszország legfontosabb offshore könyvelője és Moszkva után a második pénzügyi központja.

Ma már a pénzügyi paradicsom gazdaságilag romokban hever, felduzzasztott bankszektorának összeomlását a gigantikus méretű görög kötvényeknek való kitettsége okozta. Annak érdekében, hogy Ciprust megmentsék a csődtől, az Európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank (az ún. trojka) vállalva a konfrontációt a ciprusi bankok betéttulajdonosaival, a 100 ezer eurót meghaladó betéteket megadóztatta, emellett az új tőkét szigorúan ellenőrző rendszert is felállított.

Az oroszok rablásnak tekintik a trojka betétesekkel szemben alkalmazott intézkedését, az állami elkobzás ideáig elképzelhetetlennek tűnt számukra. A megmaradt orosz vagyon biztosan elmenekül Nicosiából is, de Oroszország helyett más európai adóparadicsomok felé veszi az irányt, ugyanis az ország túl korrupt és paranoiás ahhoz, hogy milliárdjait otthon tartsa. A tőkések új otthonra lelhetnek például a Holland Antillákon, vagy a Brit Virgin-Szigeteken. Szóba került Málta és Luxemburg is, de az elemzők az utóbbi két miniállam esetében is mentőcsomagokra számítanak.

A gigantikus tőkeáramlások azonban hamis képet adnak a befektetések tényleges nagyságáról. Ugyanis az orosz forrásokat többnyire körbeutaztatták („round-tripping") Nicosia fiktív vállalatain, hogy végül külföldi befektetésként kerüljön vissza újra Oroszországba. Mindez igazolni látszik a pénzmosás gyanúját - érvel Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter.

Miközben Brüsszel azon fáradozik, hogy transzparenciát kényszerítve igyekszik felszámolni az offshore paradicsomokat, addig az orosz nagytőkések újabb országok bankrendszereit duzzaszthatják föl - előkészítve ezzel a következő válságokat.
Ben Judah újságíró, a hamarosan megjelenő „Törékeny hatalom: hogyan esett szerelembe és hogyan szeretett ki Vladimir Putinból Oroszország" című könyv szerzője.