Az Európai Uniónak láthatóan nincs forgatókönyve a felbukkanó válságokra, a közösség politikusai és gazdasági szakemberei csak futnak az események után- adta meg az alaphangot Rácz Margit a későbbi vitához. Alapvető probléma, hogy míg a gazdaságilag fejlettebb északi államok kívül maradtak, a déli államok szinte kivétel nélkül beléphettek a közös valuta európai rendszerébe. Mára bebizonyosodott, hogy az euró bevezetése önmagában nem jár gazdasági növekedéssel sem.

Az olyan felduzzasztott bankrendszerrel rendelkező állam, mint Ciprus nem rendelkezik olyan reálgazdasági forrásokkal, amellyel belátható időn belül kikerülhetne a válságból. Azt sem lehet előre látni, hogy tagállami szinten milyen folyamatok következhetnek az eurózónából kilépő államokban. Kívülről alkalmazzák-e továbbra is az eurót vagy egy adott idő elteltével visszatérnek a monetáris rendszerbe? Ciprus nem az eurózónába való- summázta a jelenlegi helyzetet a gazdasági kutató. Rácz szerint kívánatos lenne az eurózóna megtisztítása a hasonló krízisek elkerülése végett.

Mindeközben Olaszország helyzete továbbra sem stabilizálódott a bizonytalan politikai környezet miatt, a francia konszolidáció pedig folyamatosan társadalmi ellenállásba ütközik. Nyugtalanító az is, hogy Németországban elkezdődött egy elszegényedési folyamat, a német állampolgárok jövőbeli nyugdíjaikat féltik. A válság utáni inflációtól tartva egyre szaporodnak a német állampolgári mozgalmak, amelyek a márkához való visszatérést követelik.
Arra a kutatói felvetéssel, hogy a válságfelhalmozás az európai centrumországokból indult ki, a nagyobb államok pedig a periféria országaira hárítják át a válság terheit, Rácz a tagállami politikusok felelősségét állította szembe. Mint mondta, az Európai Unió tanácsi rendszerben működik, a tagállamok együtt döntenek egyes lépésekben. A felvetés egyébként is értelmét veszti, ha belegondolunk, hogy az okok hálózata öt év távlatából már teljességgel kibogozhatatlannak tűnik.