A Figyelőnek korábban nyilatkozó Király Júlia azt mondta:  PSZÁF és az MNB összevonása ellen sose tiltakoztak, annak módja ellen viszont igen. Az MNB leköszönő alelnöke úgy gondolja, az összevonás előbb-utóbb megtörténik. A kormány gazdaságpolitikáját, pontosabban a kiválasztott cégekkel kötött stratégiai megállapodásokat érintő megjegyzése, hogy „az olyan gazdaságpolitika, amely egyedi alkukra épül, rossz üzenetet hordoz, azt jelzi, hogy lejt a pálya".

A Figyelő úgy értesült, az MNB és a PSZÁF összevonása valóban terítéken van, már dolgoznak törvénytervezet megalkotásán.

Király Júlia lemondását Budapesten, szűk körű sajtóbeszélgetésen jelentette be, jelezve, hogy április 22-i határidővel mondott le, vagy egy korábbi dátumtól, ha az új alelnököt április 22. előtt kinevezi az államfő. Közölte: lemondásának oka, hogy úgy látja, a Magyar Nemzeti Bankban kialakított új irányítási rend veszélyezteti az MNB hosszú évek alatt megszerzett hazai és nemzetközi presztízsét. Egyre növekvő valószínűségét látja annak, hogy megalapozatlan döntéseket hoznak majd az MNB-ben, amelyekért sem alelnökként, sem a monetáris tanács tagjaként semmilyen felelősséget nem kíván vállalni. Király Júlia jelezte: a lemondását bejelentő levél másolatát megküldte Orbán Viktor miniszterelnöknek, és Rogán Antalnak, a parlament gazdasági és informatikai bizottsága elnökének.

Már az SZMSZ módosítás kiverte a biztosítékot
Az Áder Jánosnak írt levelében Király Júlia részletezte, milyen indokok vezettek lemondásához. Először megemlítette, hogy a Matolcsy György jegybankelnök kezdeményezésére módosított szervezeti és működési szabályzat a monetáris tanács döntéseit előkészítő stábot egy, a monetáris, a pénzügyi, illetve a hitelintézeti tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben - megítélése szerint - megfelelő elméleti ismeretekkel és szakmai tapasztalatokkal nem rendelkező alelnök alá rendelte. Egyúttal az új vezetés a stáb éléről és fontos területekről kulcsembereket távolított el - írta a levélben Király Júlia. Hozzátette: Matolcsy György kezdeményezésére az MT működése is átalakult.

Király Júlia úgy látta, hogy a tanács ülésein a jegybankelnök javaslatára érdemi, szakmai vitára nincs mód, az üléseket is megrövidített időben tartották. Egyúttal alapvető fontosságú előterjesztéseket "mint a monetáris tanács tagja csak késve, az ügyrendben megjelölt határidőn túl kaptam meg, illetőleg bizonyos anyagok csak a monetáris tanács ülésén kerültek kiosztásra. Ily módon megítélésem szerint a monetáris tanács jelenleg nem tudja maradéktalanul betölteni a jegybank legfontosabb stratégiai döntéshozójának a szerepét, az új működési mód egyre kevésbé biztosítja, hogy a monetáris tanácsban felelős döntések szülessenek".Király Júlia kitért arra is, hogy a monetáris politika egyik sarokköve a jegybank hitelessége. A hitelességet csak transzparens jegybank tudja megteremteni, amelyik folyamatosan, nyilvánosan megvilágítja döntései szakmai hátterét. Ebből a szempontból a havi kamatdöntést követő rendszeres elnöki sajtótájékoztató elmaradása, szakmai fórumok, konferenciák indokolatlan lemondása a jegybank külső megítélésnek romlásához, a bizalmatlanság növekedéséhez vezethet - írta Király Júlia

Július 2-ig tartott volna a mandátuma
Megítélése szerint az elmúlt egy hónapban a Matolcsy György által vezetett jegybankban olyan döntések születettek, amelyek nemcsak a Magyar Nemzeti Banknak, de hosszú távon a magyar gazdaságnak is súlyos károkat okozhatnak. Véleménye szerint a jegybank új vezetése megfelelő szakmai tapasztalatok hiányában nem képes a jegybank elismerten felkészült stábjának irányítására, nem mindig tudja helyesen megítélni, hogy egyes piaci események milyen gazdasági tényezők hatására és miért következnek be. Király Júlia lemondásával egy alelnöke marad a jegybanknak, Balog Ádám személyében; Karvalits Ferenc alelnök hatéves mandátuma március 26-án járt le. Király Júlia július 2-áig tölthette volna be pozícióját.


Király Júlia életrajzaKirály Júlia 1957. június 15-én született Budapesten.1980-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (MKKE), tanári tevékenysége ide köti: 1991-től 2007-ig a pénzügyi tanszék docense volt, 2007 óta a Budapesti Corvinus Egyetem címzetes egyetemi tanára. Diplomájának megszerzése után 1980-tól két évig a Központi Statisztikai Hivatalban, 1982 és 1989 között az Országos Tervhivatalban dolgozott modellezőként. 1989-ben csatlakozott a Nemzetközi Bankárképző Központhoz, amelynek oktatási vezérigazgató-helyettese, 1999-től 2007-ig egyik vezérigazgatója volt. 1990-1991-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöki tanácsadója, 1993 és 1998 között a Láthatatlan Kollégium tanára, 1997 és 2000 között az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPTF), majd a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnöki tanácsadó testületének tagja volt.1994 és 1996 között a Magyar Hitel Bank Rt. (MHB) igazgatóságának tagja, 1997-1999 között az Eximbank Rt., 1999-2000-ben a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (KandH) igazgatóságának tagja, 2002 és 2004 között, a pénzintézet sikeres privatizációja idején a Postabank Rt. igazgatóságának elnöke volt. 2007. július 3-án lett hat évre a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, a Monetáris Tanács tagja. A közgazdaságtudomány kandidátusa, számos szakmai folyóiratban jelentek meg írásai, kutatási területe a pénzügyi kockázatok kezelése, a monetáris politika. Tagja az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának, a Közgazdasági Szemle és az Acta Oeconomica folyóirat szerkesztőbizottságának. 1999-ben megkapta a Káldor-díjat, a Budapesti Corvinus Egyetem kitüntetését, 2003-ban az MNB Popovics-díját.