Egy nyugati diplomata meséli elkerekedett szemekkel: „Te, ha ebben az országban öt percet késel egy megbeszélés tervezett kezdetéhez képest, akkor egész pontosan az első öt percből ki is maradsz.” Melyik országról lehet szó? Ilyenkor szinte az összes válaszadó fejlett nyugati és távol-keleti országokat jelölt meg. Afrikait egy sem. Pedig ezt Elefántcsontpart kapcsán hallhattuk. Ahol a közszolgák dupla sávos autópályán özönlenek a városba, hogy aztán modern, csupa üveg felhőkarcolókban landoljanak pontban fél nyolckor.

Ki gondolta volna? Mint ahogy ki hitte volna, hogy manapság már egy távoli, szegény nigériai tartományban az összes középiskolás az államtól kap napelemmel felszerelt laptopot a tanulmányaihoz? A tanárokat pedig évente tesztelik, értékelik a munkájukat, és aki nem felel meg, attól megválnak. Eltévedtünk volna egy kontinenssel? Nem. Az idő szaladt el. És itt az idő, hogy változtassunk az Elza és kölykei filmek idejéből származó Afrika-képünkön. Mert aki nem halad, az lemarad.

A fekete kontinens elsősorban növekedési dinamikájával tűnik ki. A bővülési környezet hosszabb távon igen magas volt, sőt: a gazdasági növekedés mértéke még a 2008–09. évi gazdasági válság éveiben is pozitív maradt. Ekkor a negatív nemzetközi gazdasági környezet, legfőképp az export visszaesésén keresztül, gazdasági lehűlést eredményezett a legtöbb afrikai országban. A térség is a lassulás útjára lépett, azonban európai, illetve amerikai társától eltérően nem csúszott recesszióba.

Ráadásul ez a növekedés immár nem korlátozódik csak az elitekre és a külföldi beruházókra. A várakozások szerint az átlag 1000 dollár/fő feletti nemzeti jövedelemmel rendelkező országok száma az összes afrikai ország (55) feléről a kétharmadára nő az évtized végére.

Jellemző a változásokra az infrastruktúra szinte ugrásszerű fejlődése. A The Economist lap március eleji számának szerzője írja, hogy ugyan keresztül-kasul utazva a kontinenst 30 ezer kilométert tett meg, mégis ennek csupán 5 százalékát tette meg burkolatlan utakon. A mobilelterjedtség különösen magas, 80 százalékos a népesség átlagában.

Afrika egy ideje már forró téma. A tőkepiaci érdeklődés sem véletlen. Közvetve formálja a fentiekben jelzett pozitív változás. Közvetlenül pedig a profit iránti érdeklődés hajtja. Ugyanis a kedvező növekedési, életszínvonal- és kormányzásbeli változások továbbgörögnek a piaci megítélés terén is. Ha megnézzük az afrikai részvényeket összefoglaló MSCI részvényindex teljesítményét, azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedben messze túlteljesítette az MSCI globális részvénypiaci indexét.




Az évi átlag 12,75 százalékos dollárhozam kiugróan magas volt világszinten is. A befektetők érdeklődése tehát természetes. A kérdés nyilván az, hogyan vehetünk részt ezen piac jövőbeni növekedésében. A legkézenfekvőbb az, ha találunk olyan hazai, forintalapú befektetési alapot, ami eleve ezen régiót célozza meg. Ha viszont közvetlenül mi magunk akarunk befektetni, akkor maradnak a részvények és az úgynevezett ETF-ek, vagyis a tőzsdén részvényformában kereskedett olyan befektetési alapok, amelyek egy-egy regionális indexnek megfelelően fektetnek be.

Afrika esetében fontos tudni, hogy a legtöbb tőkepiac kicsi, itthonról nehézkes a hozzáférés. Amit hazai befektetési szolgáltatón keresztül jó likviditással meg lehet venni, azok olyan dél-afrikai papírok, amelyekkel Londonban, fontalapon kereskednek. Ezek közül a legismertebbek a nagy globális bányacégek, pénzügyi szolgáltatók, energetikai társaságok vagy egyik kedvencem, a SABMiller, amely a második legnagyobb sörfőzde a világon, és régiónkban is vannak vállalatai: ilyen a Pilsner Urquell és a Dreher, hogy csak az ismertebbeket említsem.

Ha valakit a legnagyobb afrikai gazdaság, Dél-Afrika érdekel, ennek piacára a legtöbb nagy befektetési bank létrehozott ETF-et. Én egy S&P indexet követő eszközt ajánlok, amely kényelmesen egy értékpapírba összesíti ezt a
piacot. Ha valaki szeretne a kontinensen jobban körülnézni, akkor érdemes még befektetni Nigériában, Egyiptomban és Marokkóban. Ezt az igényt célozta meg egy Dow Jones index, amely az 50 legnagyobb afrikai vállalatot képezi le, de erre is van már pár ETF, mint például a Market Vectors. Ez egy elég jól diverzifikált ETF, Nigéria például 20 százalékkal szerepel benne.