Csomagra várva
A szerkesztő véleménye
2013-04-18 09:00
Elmaradt a Varga-csomag. Legalábbis egyelőre. Az új nemzetgazdasági minisztertől sokan azt várták, hogy Brüsszelnek a napokban a konvergenciaprogramban már bejelenti az idei költségvetés kiigazításához szükséges intézkedéseket.
Nem tette. Be is indultak a találgatások. Választási költségvetés készül? Szakítana a magyar gazdaságpolitika azzal a régi kedves hagyománnyal, hogy a rossz gazdaságpolitikai döntések terhét az EU-ra tolja át? Megint vak a kormány, mint amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt nem voltak hajlandók a valósághoz igazítani a már szinte senki által el nem hitt költségvetési számokat? Egyik kérdésre sem lehet egyértelműen igennel válaszolni.
A választásokra szinte biztos, hogy előhúz valamit a kormány a cilinderből, de ennek a költségvetési vonzatai nem lesznek túl nagyok. Az Orbán-kormány ugyanazt a játékot játssza jövőre is, mint teszi azt gyakorlatilag megalakulása óta. Nem közvetlenül, hanem közvetetten adóztatja a lakosságot. Hol a bankokon keresztül a bankadóval, végtörlesztéssel és a tranzakciós adóval, hol a kereskedelmi láncok útján a chipsadóval, legújabban meg a közszolgáltatókon keresztül rezsicsökkentés címén.
Az uniót sem célszerű mostanában nagyon hergelni. Brüsszel amúgy is pipa ránk az elmúlt évek magyar balhéi miatt.Barroso biztos megint ki van akadva ránk, ezúttal az alkotmánymódosításon, no meg azon, hogy ismét egy valós politikai és gazdasági súlyához mérten aránytalanul sok gondot okozó kis országgal kell foglalkoznia, mondjuk az európai adósságválság helyett. Május–júniusban dönt az unió arról, hogy megszünteti-e a túlzottdeficit-eljárást hazánk ellen. Inkább meggyőzni kellene a brüsszeli bürokratákat, mint tovább feszíteni a húrt. Főleg úgy, hogy ez a meggyőzés sem lesz könnyű.
A konvergenciaprogramban ugyanis nemhogy nincsenek új intézkedések – hogy a megszorítások politikailag korrekt megfelelőjét használjuk –, de ráadásul az idei és a jövő évre tervezett költségvetési tartalékok összegét is csökkenti a kormány. Az indoklás: bíznak abban, hogy befolynak a betervezett bevételek. Ezt nem lesz könnyű az EU torkán lenyomni. A kockázatokat egyébként maga a kabinet is elismeri.
Azt ugyanakkor kénytelen lesz Brüsszel a javunkra írni, hogy a magyar makrogazdasági pálya nem áll nagyon távol a realitásoktól vagy legalábbis az elemzői várakozásoktól. A gazdasági növekedésre és az inflációra adott előrejelzéseket Budapest csökkentette. Az államháztartási hiánnyal kapcsolatban viszont megmaradt a nézeteltérés. Az unióban sok van a rovásunkon. Technokraták ülnek ott, ez igaz, de van egy küszöb, amelyen túl már az ő agyuk sem kizárólag a számokra jár.
Magyarország átlépte ezt a küszöböt. A deficiteljárás alól kivonnak minket, de minden bizonnyal megkérik az árát. Ahogy a világban a pénzügyi válsággal vége szakadt az olcsó pénz korszakának, úgy az EU-ban véget ért a korlátlan bizalom időszaka. Jobb lenne a túlzottdeficit-eljárás megszüntetésének lefolytatása előtt bejelenteni, hogy mit óhajtunk tenni a fenntarthatóan alacsony hiány érdekében. Különben kezdődik elölről a huzavona Brüsszellel.