Békés Balázs az új eszközökről az adóelkerülés elleni küzdelemben

Régen is volt macska-egér harc az adózók és az adóhatóságok között. A korábbi helyzettel szemben azonban az a lényeges változás, hogy most az adóhatóságok és az adózók közötti küzdelem egyre inkább az ún. „agresszív adótervezés” elleni fellépés irányába mozdul el. Míg az államok korábban csak az adókikerülést, vagyis az adójogszabályok jogellenes kijátszását kívánták visszaszorítani, ma már a jogszerű, de a költségvetés érdekeit sértő adóoptimalizálási megoldások is az adóhatóságok kereszttüzébe kerülnek. Ennek kiváló példái a Google, az Amazon vagy a Starbucks kapcsán az elmúlt hónapokban kirobbant botrányok.

A különleges adóoptimalizálási struktúrák feltárása ráadásul a technika eszköztárának bővülésével egyre egyszerűbbé válik. Az egyes adóhatóságok számítástechnikai adatbázisainak összekapcsolásával vagy ezeknek a banki adatbázisokkal való párosításával rövid idő alatt eljuthatnak az adózói információk az egyik államból a másikba. Az utóbbi időben rendkívül sok előremutató lépés történt ebben az irányban mind a nemzetközi színtéren, mind az EU-n belül. Az államok emellett kétoldalú megállapodásokkal is igyekeznek bővíteni az információszerzés lehetőségeit.

Az EU 2012 decemberében fogadta el azt az új irányelvet, amely a tagállamok közötti adóügyi együttműködést kívánja elősegíteni, különösen a jövedelemadók terén. Az irányelv több tekintetben is fontos előrelépést jelent. Az egyik hangsúlyos pont, hogy kibővül a spontán, azaz megkeresés nélkül is átadható adatok köre. Míg korábban többnyire csak azokat az információkat bocsátották rendelkezésre, amelyekről „alaposan feltételezhető” volt, hogy az adóbevételek kifejezett csorbítását támasztják alá, a jövőben bármely olyan adatot továbbítani lehet, amely a másik tagállam adóhatósága számára „előre láthatóan hasznos” lesz. További újdonság a korábbi rendszerhez képest, hogy az információk kiadását nem lehet banktitokra hivatkozással megtagadni.

Az új uniós szabályozás már azt is előrevetíti, hogy 2015 után automatikus információcsere valósulna meg a munkavállalásból, az igazgatósági tagságból, életbiztosítási termékekből, a nyugdíjból és az ingatlanhasznosításból származó jövedelmek terén. Jelenleg a tagállamok közötti automatikus információcsere csak a kamatjövedelmekre terjed ki, azonban ez az újítás nyomán tovább bővül. Az irányelv átültetése egyébként Magyarországon is folyamatban van, ezért a hazai adóhatósági gyakorlatban is várható változás.

Természetesen a tagállamok között sok az érdekellentét, hiszen vannak olyan országok, amelyek jelenleg is haszonélvezői az információáramlás nélküli helyzetnek. A kamatjövedelmek kapcsán például Luxemburg és Ausztria kapta meg az EU-tól azt a lehetőséget, hogy a banktitokért cserébe a betéteket 35 százalékos forrásadóval sújtsa, és az adó meghatározott részét – az adózó megnevezése nélkül – átutalja a bankszámla-tulajdonos tagországának. Luxembourg a napokban jelentette be, hogy 2015 januárjától nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, és kész átadni az információkat. Ennek nyomán várható, hogy Ausztria is hasonló lépésre szánja el magát. Annak ellenére, hogy röviddel ezelőtt az osztrák pénzügyminiszter még úgy nyilatkozott, oroszlán módjára kíván harcolni a banktitok védelme érdekében.

Azok a tagállamok, melyek az adatok kiadásában – és megszerzésében – jobban érdekeltek, kétoldalú megállapodásokkal igyekeznek erősíteni pozíciójukat. Erre jó példa Anglia, Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország, amelyek jó ideje folytatnak egyre eredményesebbnek látszó tárgyalásokat az Egyesült Államokkal bizonyos adózói információk automatikus átadásáról. Továbbá, Anglia és Ausztria speciális Rubik-egyezményt is kötött Svájccal, az itteni bankszámlával rendelkező angol, illetve osztrák adózók adatainak megszerzése érdekében. A Rubik-egyezmények sajátossága, hogy az adózók adott esetben megőrizhetik anonimitásukat, de ilyenkor a svájci bank levonja és az érintett államnak név nélkül átutalja a bankbetétre vonatkozó angol, illetve osztrák adót.

Néhány hónapja bejelentették, hogy Magyarország is folytat tárgyalásokat Svájccal egy hasonló egyezmény megkötése érdekében. Ez hazánknak valóban nagyon előnyös lehetne, hiszen a külföldi bankszámlákon lévő, adott esetben korábban nem leadózott magyar jövedelmeket megadóztatva Magyarország újabb költségvetési forráshoz juthatna, ráadásul úgy, hogy az adóbeszedés és az adminisztráció nagy részét a svájci bankoknak kellene elvégezniük. Egy ilyen típusú adóztatás jól illeszkedne a gazdaság kifehérítését és az adókikerülés csökkentését szolgáló hazai jogalkotói elképzelésekhez is.

Kérdés azonban, hogy a tagállamok által önállóan kötött kétoldalú egyezmények mennyiben egyeztethetők össze az EU közös célkitűzéseivel. A kétoldalú megállapodások ugyanis kétségtelenül szembemennek az uniónak az egységes piacra és adópolitikára irányuló törekvéseivel. Ennek kiküszöbölése érdekében számítani lehet arra, hogy az EU nem támogatja a kétoldalú egyezményeket, hanem szorgalmazza majd a tagállamok összefogását a harmadik államokkal történő információcsere kialakítása során. Ennek eredményeként elképzelhető, hogy létrejön például egy EU–Egyesült Államok vagy egy EU–Svájc megállapodás bizonyos információk automatikus átadásáról.

A jövőben tehát mindenképpen arra kell számítani, az adózóknak egyre kevesebb lehetőségük lesz arra, hogy jövedelmeiket külföldön eltitkolják. Ez független attól, hogy az országok két- vagy többoldalú megállapodások útján biztosítják az információcserét. Vagyis az adózók pozíciója még tovább gyengül az adóhatósággal szemben folytatott, hosszú idő óta tartó macska-egér harcban.

A szerző a Faludi Wolf  Theiss ügyvédi iroda adópartnere