23 ezer lakos, jelentős, elsősorban az Egyesült Államokból érkező turista-forgalom és közel egymillió offshore-cég székhelye - ez a Brit Virgin-Szigetek. Egy olyan karib-tengeri szigetország, amely brit tengerentúli terület, de független jogrendszerrel bír. Ciprust 800 ezer lakos, északi török megszállt terület, némi nyugat-európai és jelentősebb orosz idegenforgalom jellemzi, amely mindkét irányból sokszor éppen az offshore-ügyintézéssel kapcsolatos. Korábban az ország nemzeti össztermékéhez képest nyolcszoros méretű volt a pénzügyi szolgáltató szektor, amelyet drasztikus karcsúsításra ítélt az Európai Unió és az IMF. A két offshore-paradicsomot egyaránt 2013 elején érte el a végzete - igaz, más-más okból. A brit szigetvilágból többmillió titkos adat került nyilvánosságra egy összehangolt akció keretében, amelyet a washingtoni székhelyű International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ), a brit Guardian és más nemzetközi médiumok szerveztek. Ciprusban pedig gyakorlatilag lefagyott a bankrendszer, veszélybe kerültek a ciprusi bankokban tartott vagyonok, és ez menekülésre készteti az érintetteket, legyenek ők akár oroszok, akár ukránok, vagy éppen magyarok. A Figyelő címlapösszeállítása részletesen, nevekkel és történetekkel fűszerezve mutatja be ezeket a sztorikat. Ahogyan az is kiderül a cikkből, hogy a nemzetközi hatóságok sem tétlenkednek, szorul a hurok az adóelkerülők körül.

NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS
Brother Layman, az „Az offshore halála" című könyv szerzője (A játszma vége/Figyelő 2011/6. szám) szerint az offshore elleni nemzetközi küzdelemben kiemelendő az Egyesült Államok FATCA-nevű egyezményrendszere, amely révén, igaz több év halasztás után, de 2014-től a világ minden pénzügyi szolgáltatója, így természetesen a magyar bankok is, kötelesek lesznek automatikusan átadni az amerikai adóhivatal számára az amerikai adóalanyok adatait. Ebbe beletartoznak az Egyesült Államokban bejegyzett offshore-célra használt cégek is, hiába magyar a tulajdonosuk, hiszen hogyan is tudná eldönteni egy banki alkalmazott, hogy az amerikai bejegyzésű cég mennyire amerikai, vagyis adóköteles-e az Egyesült Államokban, vagy sem. Megteszi ezt majd helyettük az amerikai adóhatóság, az IRS. Sőt, valamennyire az adatáramlás fordítva is igaz, hiszen a magyarok bizonyos jövedelmeiről is küld az IRS információkat a NAV-nak, akár volt amerikai adólevonás ebből, akár nem. Ráadásul az amerikai adóhivatali adatbázist rövidesen összekapcsolják a bevándorlási adatbázissal (ESTA), így az Egyesült Államokba történő belépés kockázatosabb lesz amerikai offshore-cégek aláíróinak.

EURÓPAI VÁLTOZÁSOK
A FATCA sikere annyira megtetszett a francia, a német, az olasz, a spanyol és a brit pénzügyminiszternek, hogy elhatározták, hogy minden uniós országot meghívnak egy hasonló programba, amely révén pár éven belül az EU-ban is hasonló automatikus információcsere lesz a tagállamok között. A bankszámlák vonatkozásában pedig épp a napokban dobta be a törölközőt az eddig titkolódzó osztrák és luxemburgi kormányzat is. Ők eddig a kamatdirektíva hatálya alatt csak összesítve továbbították az EU-s betétek kamatadóját a számlatulajdonos országoknak, abban az esetben, ha az ügyfél kérte, hogy anonimitása megmaradjon. 2015-től viszont minden magyar végső haszonhúzóval (UBO) rendelkező uniós bankszámla adata kérés nélkül érkezik a NAV-hoz.
A program uniós, de hogy ne menekülhessen senki: az EU (OECD/FATF program segítséggel) rákényszeríti ezt az unión kívüliekre is, mégpedig értelemszerűen azért, hogy a tőke ne meneküljön oda a titoktartás ottani fennmaradása esetén. Így a világ minden pénzügyi szolgáltatója automatikus információcserére lesz kötelezve Szingapúrtól, a Kajmán-szigeteken és Hongkongon keresztül egészen Svájcig.

A Figyelő összeállításából jól látszik, hogy ma már óriási kockázatot vállal, az aki offshore-ozik. Részben azért, mert egyedi kockázata mindig van az adatok kiszivárgásának, vagy egy ország bankbetéteinek, cégeinek váratlan és drasztikus megadóztatásának, részben azért, mert lassan beérnek a transzparenciáért létrehozott nemzetközi egyezmények. Az eddig offshore-ozók legjobb esélye globálisan is az, ha élnek az időnként meg-megnyíló lokális amnesztiákkal. Abban mindenki egyetért, hogy az offshore-világ nagyon komoly ütéseket kapott, de Brother Layman továbbmegy, szerinte ez már a „game over".

Az offshore-okról további érdekes cikkeket talál a Figyelő 16-dik számában.