Mi alapján büntet Brüsszel, ha maga sem tudja eltalálni, mekkora lesz a tagállamokban a költségvetési hiány? Ez a felvetés egyre többször hallatszik kormányzati körökből, s az elmúlt évek tapasztalatai alapján valóban el lehet gondolkozni azon, hogy az elfogadhatónál magasabb költségvetési hiányokkal szemben egyre határozottabban fellépő Európai Unió találati pontossága semmivel sem jobb, mint a célba vett tagállamoké. Márpedig a kilátásba helyezett szankciók alapja az a számítás, amit Brüsszelben készítenek.
Magyarország esetében azért különösen pikáns ez, mert a brüsszeli előrejelzések és a valóság közt méretes különbségek vannak, ráadásul esetünkben aktuálisan nem arról van szó, hogy belül tudunk-e maradni a kritériumként kezelt 3 százalékon, hanem az, hogy 2 százalékon innen, avagy túl kerül a mutató. Ma már tudjuk, hogy a deficit tavaly 1,9 százalék lett, ennek fényében viszont nem tűnik meggyőzőnek az az uniós előrejelzés, amely szerint a magyar hiány idén és jövőre is meghaladhatja a 3 százalékot.
Annyi "előnye" azért van a nemzeti kormányoknak, hogy év közben akárhányszor hozzányúlhatnak a büdzsékhez, míg Brüsszelnek jellemzően két alkalommal van lehetősége reagálni a kormányzati intézkedésekre. Ezen tehát változtatni kellett: ezért jelentkezett soron kívül most februárban a tagállami költségvetések helyzetelemzésével az unió, s várhatóan nyár vége felé is publikálják elemzésüket hasonló tárgyban.
Az is tény, hogy míg a kormányok általában optimista megközelítésben készítik el a költségvetési előrejelzéseiket, addig az EU-ra a konzervatív hozzáállás a jellemző. Brüsszel nem vesz készpénznek olyan pluszbevételeket vagy kiadáscsökkentéseket, amelyek megvalósulásáról nincs teljesen meggyőződve.
A tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb figyelmet kell szentelnie az államháztartások strukturális egyenlegeinek, és gyorsabban kell reagálnia a változásokra.
További részletek a Figyelő 17-dik számában.