Minden múlt- és jelenbeli kockázata ellenére az euró görögországi bevezetése helyes lépés volt, sőt az ország GMU-tagsága még mindig megvédhető, ezért ma sem tennék másként - hangoztatja Papantoniou.

A görög gazdaság a hetvenes évek olajválságait követően nagyon gyenge lábakon állt. Az alacsony növekedés, a magas infláció és munkanélküliség, az egyre kontrollálhatatlanabb költségvetési hiány, a növekvő államadósság, a megfelelő infrastruktúra hiánya Athénból szinte megoldhatatlan feladatnak tűntek. Ráadásul a demokrácia megerősítése (1974) is csupán az emberi és politikai jogok terén hozott lényegi fordulatot, a gazdaság modernizálására már nem terjedt ki. Ebben a történelmi környezetben sokan látták a GMU-ban a görög fiskális tünetek hatékony orvosságát.

A csatlakozást követő években (1994-2000) a görög gazdaság úgy viselkedett, mintha minden nehézségétől megszabadult volna: a bizalom dinamikusan nőtt, az infláció és a hiány drasztikusan csökkent stb. - látszólag egy csapásra teljes körű volt a gyógyulás. Ki gondolt volna akkor arra, hogy az athéni hitelezési gyakorlat épp egy óriási piaci buborékot fúj, amelyeknek minden terhét a világgazdasági válság véletlenszerűen önti majd a lakosságra?

Napjaink válságkezelése egyszerre követel lépéseket közösségi és nemzetállami szinten. Az eladósodott országoknak stabilizálniuk kell a gazdaságukat, amihez nem elegendő csupán a hiány csökkentése, hanem a bérek rugalmassága és a gazdaság liberalizálása révén növelniük kell versenyképességüket is. Eközben a GMU feladata, hogy közös pénzügyi és költségvetési intézményeket alakítson ki. Ehhez képest az eddigi válságkezelő intézkedések elhibázottak voltak. Az adóemelések, valamint a fizetések és a nyugdíjak csökkentése nem segítették a periféria gazdaságainak stabilizálását.

A görög zónatagság két kritikus elemtől függ: (1) az ország politikai reformképessége; (2) elmozdul-e az EU egy növekedésközpontú agenda felé, kiteljesíti-e az európai egységesülési folyamatot. Mindkét fronton okunk van a pesszimizmusra. A görög politikai rendszer még mindig szétdarabolt és gyenge. Németországban pedig parlamenti választásokat tartanak majd, ami várhatóan elodázza majd az érzékeny döntések meghozatalát.
Ugyanakkor látnunk kell azt is, hogy mi forog kockán. A görög kilépés egyaránt csapás lenne az ország és az EU jövőjére nézve. A stabilitás hiánya megával rántaná a görög életszínvonalat és ellehetetlenítené a reformokhoz szükséges politikai szövetség kialakulását. A GMU-ból való kilépés egyúttal aláaknázná a tagság kohéziós erejét.

Ha egy tökéletesebb unió ígérete már nem is elegendő ösztönző az európai országok számára, akkor az alternatív úttól való félelem lehet a hiányzó erő a szükséges lépések meghozatalához.

Yannos Papantoniou Görögország gazdasági minisztere volt 1994 és 2001 között.