A befektetői magatartásnak sokféle érdekes, közgazdasági szempontból nem indokolt vadhajtása van. Talán három legismertebb „vakság" a múltbeli hozamok felértékelése, a számszerűen nem csökkenő készpénz vaksága és a nominális hozamok abszolút kezelése. Vegyük őket sorban! Az első szerint, ha egy instrumentum a múltban jól teljesített, szeretünk belőle vásárolni, még akkor is, ha a múltbeli jó teljesítmény éppen a jövőbeli rossz teljesítmény záloga. Akkor veszünk dollárt, amikor már az várható, hogy a túlértékeltség miatt jön a korrekció.

A második szerint igazán akkor érzérkeljük a veszteséget, ha a pénzünk nominális értéke is csökken. Vagyis, ha egy ingatlanalapban tíz évig 100 forint marad a befektetésünk értéke 5 százalékos infláció mellett, akkor azt kevésbé észleljük veszteségnek, mintha egy részvényalapban az egyik évben 100 forintról 98 forintra apad a jegyek értéke. Ezt használják ki a tőkevédett alapok, mert a befektetőknek ezt el lehet úgy adni, hogy ezzel a termékkel nem lehet veszíteni. Pedig a hosszú távon infláció alatti teljesítmény amúgy súlyosabb reálveszteség lehet, de ha a nominális szám nem csökken, elégedettebbek vagyunk.

A harmadik ilyen tapasztalat a nettó növekmény abszolútizálása, vagyis, ha egy bankbetét 8 százalékot hoz, jobban érezzük magunkat vele, mintha 5 százalékot hoz. Még akkor is, ha az első esetben például az infláció is 8 százalék, míg a másodikban 2, vagyis az utóbbiban nagyobb a reálhozamunk.

Valami ilyesmi történik most is, csökkennek a kamatok, ugyan az infláció is apad, de elkezdtünk figyelni a versenytárs megtakarításokra. Mindez érthető, amíg az állampapír, vagy a bankbetét 8-10 százalékot hoz, bizony nehezebb versenyeznie a részvénypiacnak a megtérüléssel, mint amikor már csak 4-5 százalékot.

A betétesek fele már váltana az alacsony kamatszintek miatt
Az alacsony kamatszint világszerte az értékpapírpiacok felé tereli a megtakarítókat, és ez a hatás a folyamatos jegybanki kamatcsökkentések következtében már a magyar lakosság körében is megfigyelhető - derült ki a KBC Equitas felméréséből, amelyet mintegy 1300 fő megkérdezésével az eco.hu pénzügyi-gazdasági portál olvasói körében végzett. A jelenlegi 5 százalék körüli éves betéti kamatszint környékén az eddig betétben takarékoskodók már több mint fele elgondolkodik azon, hogy új helyet keressen pénzének.

A váltási kedv pedig egyre fokozódik, ahogy morzsolódik a kamatszint. A kisbefektetői preferenciákat feltérképező felmérés szerint, míg 7 százalékos betéti kamatok mellett a megtakarítók mintegy 17 százaléka, 4 százalékra süllyedő kamatszintnél már a megkérdezettek 91 százaléka fontolná meg, hogy új megtakarítási, illetve befektetési lehetőséget keressen. A válaszadók csaknem tizede azonban semmiképpen sem váltana, ők az aktuálisan elérhető kamattól függetlenül a végsőkig kitartanának a betéti lekötési lehetőségek mellett.

„A lakossági megtakarítás kamatérzékeny, közgazdasági törvényszerűség, hogy a kamatszint csökkenésével népszerűbbé válnak az alternatív befektetési formák, köztük a befektetési alapok és a részvények" - hangsúlyozta Tordai Péter, a KBC Securities lakossági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese. Érdekes viszont - tette hozzá -, hogy a felmérésben is visszatükröződött az a korábbi tapasztalat, mely szerint az 5 százalékos szint egyfajta lélektani határnak tekinthető, ahogy ez alá buknak a kamatok, gyorsul a pénz elvándorlása az alternatív befektetési formákba.

Az új megtakarítási vagy befektetési célpontok keresése azonban mérsékelt kockázatvállalási kedvvel párosul. A felmérés eredménye szerint a többség óvatosan fektetne be, mindössze a megkérdezettek 24 százaléka vállalna jelentős tőkekockázatot az átlagnál magasabb hozam érdekében, s csupán 5 százalék volt azok aránya, akik tőkeáttételes ügyleteket is kötnének, annak ellenére, hogy ezzel akár meglévő teljes tőkéjüket vagy annál többet is elveszíthetnek. „Igaz ugyan, hogy a válaszadók 34 százaléka továbbra sem hajlandó a nagyobb hozamért rizikót vállalni, ugyanakkor fontos, hogy a többség már elfogadja a tőkekockázat lehetőségét, mint a magasabb hozammal kecsegtető alternatív befektetési formák velejáróját, ami jelzi pénzügyi tudatosságukat" - emelte ki Tordai Péter.

Sokat elárul azonban a magyar kisbefektetők óvatos hozzáállásáról, hogy a legtöbben - a válaszadók 36 százaléka - az arany középutat választotta, jelezve, hogy csak mérsékelt, legfeljebb 10 százalékos tőkekockázatot vállalnak fel, ha már befektetésekben gondolkodik. A megkérdezettek tizede pedig teljesen elutasította a rizikóvállalást, jelezve, hogy nincs kockáztatni való pénze, inkább megelégszik kisebb hozammal.