Hungarikumboltot nyitott Nyíregyházán egy helyi vállalkozó, hogy a már azzá minősített és leendő hungarikumokat, no meg a paraszti kultúra eszközeit összegyűjtve egyedi kínálatot nyújtson a betérőknek. Bátor kísérlet, mert az érintettek szerint a nem egyértelmű jogszabályi definíció miatt ember legyen a talpán, aki előre meg tudja mondani, mi lehet hungarikum és mi biztosan nem.

„Nem is lehetnének a hazai porcelánmárkák hungarikumok, mert - az alkotó emberi hozzájárulást leszámítva - szinte minden szükséges anyaguk import." Az egyik porcelánpiaci szereplőnek például ez jutott eszébe a bő egy éve elfogadott hungarikumtörvény és a napokban megjelent végrehajtási rendelet számára ködös meghatározásáról. A kétely az után merült fel benne, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, a hungarikumbizottság (HB) elnökeként, a Herendi Porcelánmanufaktúrának átadta a hungarikum címet.

ÉRTÉK E TÁJ
A Hungarikum Szövetség (Husz) a kezdetektől értelmezési vitában áll a vonatkozó törvényt az eredeti stratégiájától eltérítőkkel. A jogszabály előkészítésén három évig dolgozó Birinyi József, a szövetség elnöke a decemberi módosítás után is hiányosnak tartja a jogi meghatározást. A Husz szerint ugyanis nem lehet hungarikum sem cég - például porcelánmanufaktúra -, sem vállalati márka, csak konkrét szellemi vagy tárgyi produktum. Egy vállalat nemcsak csúcsminőségű terméket, hanem giccses figurákat is előállíthat, és a herendi porcelán is tág fogalom jogi, szakmai értelemben. Birinyi szerint szerencsésebb lenne például a „Herendi manufaktúra porcelántechnikai tudását" hungarikumnak minősíteni. Az utóbbihoz szükséges feltételeket, a márka egyedi értékeit, megkülönböztető jellegzetességeit ugyanis a technológia, a tudás és a tradíció adja. Ugyanígy a Pick receptúrájú, minőségű téliszalámi a hungarikum, nem a szegedi társaság vagy a Pick márka, amelynek párizsiját, virslijét tévedés lenne egy kalap alá venni az előbbivel.

Részletek a Figyelő 18-dik számában.