- Állunk elébe bármilyen jogi procedúrának. Ám, őszintén szólva nem tudok semmiféle jogi lépésről, a szerkesztőségbe erről semmiféle hivatalos értesítés nem érkezett Magyarországról, vagy a magyar kormány közvetlen-közvetett megbízottaitól, jogi képviselőitől. Igen, főszerkesztőként felelek minden műsorunkért. Az Orbán Viktort bohócként prezentáló, a külföldi és belföldi média visszásságaival foglalkozó programunk, a Zapp - ahogy a tőlünk függetlenül működő Kika televízió gyerek híradója vagy bármely más német közszolgálati tévé, rádió bármely műsora - egyidejűleg nevel és szórakoztat, ismereteket terjeszt. Erről szól nagyjából a közszolgálat.
 |
- Önök, mint ahogy általában a német közszolgálati média, kampányszerűen támadják a magyarországi viszonyokat. Legalábbis ez nálunk a kormányzati vélemény. Mi mozgatja Önöket? A német kormány, vagy a németországi bal-és liberális pártok, a Magyarországon érdekelt multi cégek? Vagy mindegyikük?
- Komolyan kérdezi vagy hülyéskedik?
- Nálunk meglehetősen elterjedt az a vélemény, amely szerint olyan nemzetközi hecckampány indult ellenünk, amelyet a magyar baloldal felbujtására egyrészt a nyugati bal-és liberális pártok, másrészt a külföldi energiaszolgáltatók és bankok szerveztek.
- Hogy kerülnek egy platformra a baloldali pártok azokkal, akik ellen nyugaton is harcolnak? A német szociáldemokraták például a legnagyobb ellenfelei a nagytőkének, köztük a bankoknak vagy az E-on-nak, az RWE-nek, a két energiaszolgáltató óriásnak.
- A nagytőke azért támadhat bennünket, mert a kormányunk által bevezetett különadók csökkentik a profitjukat. A baloldal pedig szolidáris az Orbán-kormány magyarországi ellenfeleivel, tehát a magyar baloldallal. Önöket pedig nyilván befo-lyásolják a politikai és gazdasági lobbik.
- Elképesztő, sőt számomra egyenesen ijesztő, ha mindezt bárki komolyan gondolja. Ilyesfajta összeesküvést baloldal és nemzetközi banktőke között a német történelem legsötétebb időszakának hivatalos sajtójában állítottak. Először is: senki nem támadja Magyarországot. A kritika, amelyet nem csupán a német közszolgálati média, hanem a jobb- és baloldali szellemiségű német újságok egyaránt gyakoroltak az utóbbi egy-két évben a magyar viszonyok kapcsán, kizárólag kor-mányzati intézkedések ellen irányultak. Jómagam kiemelten sosem foglalkoztam Magyarországgal, szakterületem a Közel-Kelet és Kína. Azzal azonban tökéletesen tisztában vagyok, hogy noha Magyarország tényleg fontos helyet foglal el Európa közepén, és csodálatos dolgokat tettek a magyarok a történelmükben, egyebek között hatalmas mértékben járultak hozzá az én hazám egyesítéséhez, de azért mégse essünk túlzásba! Tegyük a szívünkre a kezünket: a nagy német energiaszolgáltatók vagy bankok számára Magyarország picike piac, nem ott keresik meg vagy vesztik el profitjukat. Nem tudom, de feltételezem, hogy nekik ez a téma annyit sem érhet meg, hogy a politikusoknál lobbizzanak. Engem ez az ön által felfestett magyarországi megközelítés ugyanakkor azért képeszt el, mert egy újabb bizonyítékát hallom most annak, hogy Magyarországon nem értik, miként működik a német közszolgálat. Egyrészt a közszolgálati média nem állami sajtót, hanem az államtól totálisan elkülönült médiát jelent. Az államnak, a kormánynak, a politikai pártok bármelyikének nincs beleszólási lehetősége abba, hogy itt mi mit csinálunk. Bennünket az előfizetési díjakból tartanak el, és a szakszervezetek, egyházak, társadalmi szervezetek, politikai pártok által delegált kuratórium ellenőriz. Merné ide azzal a céllal betenni a lábát bármely cég embere, hogy beleszóljon a műsorainkba, befolyásoljon bennünket, abban a pillanatban ezt a sztorit azonnal mi magunk filmesítenénk meg. Ha nem mi, akkor a lapok, rádiók, tévék valamelyike, a konkurensek bizonyosan. De hát a publicitásról gondoskodna az adott vállalat valamely versenytársa. Például a Magyarországon érdekelt és a bün-tetőadók által nem sújtott, sőt adókedvezményekben részesített autógyárak.
- Azért csak meg kell felelniük politikai elvárásoknak. Netán a német kormány az ilyen Zapp-filmeken és egyéb negatívra vett riportokon keresztül óhajt üzenni a magyar kormánynak.
- Tényleg nem világos számomra, hogy komolyan beszél-e vagy sem. Mindenesetre komolyan válaszolok: soha olyan kormányzati, akár kancellári sajtóreggelin nem vettem részt, ahol akár csak a legcsekélyebb jelét lehetett volna kivenni befolyásolásnak. Ilyenről életemben nem hallottam. Ha akár maga a kancellár, akár a külügyminisztere, akár egy ellenzéki vezető megkísérelne ilyesmit, akkor nagyon megütné a bokáját. Azonnal publikálnánk ugyanis. Nincs és őszintén szólva elképzelni sem tudok rádiós vagy tévés produkciót a közszolgálati médiában, amelynek szerkesztői vélt vagy valós kormányzati vagy ellenzéki politikai elvárásoknak akarnának eleget tenni. Ha valamire a szerkesztőségi munkában nem va-gyunk tekintettel, akkor az éppenséggel ez: a politika, a kormány, az ellenzék várakozása.
- Az nem abszurdum, hogy gyerekműsorokba szőnek bele Magyarországot lejáratni szándékozó - a magyar kormány és a magyar média által - primitívnek nevezett üzeneteket?
- Noha a Kika televízió által közreadott produkcióhoz nincs közünk, a Zapp animációs filmjéhez viszont van, általában jelenthetem ki az egész német közszolgálati média nevében: nem bánnánk, ha perelnének bennünket azok, akik ilyesmiket mondanak. Legalább világossá válna számukra is, hogy nincs, nem létezhet olyan produkciója a német közszolgálatnak, amelyet ne előzne meg alapos kutatás, amelynek mondanivalóját ne tudnánk tényanyagokkal, bizonyítékokkal alátámasz-tani. A gyerekhíradók pedagógiai szempontból és nézettségüket tekintve is sikeresek, éppen ezért csinálják őket, soha korábban nem tiltakozott ellenük sem pedagógus, sem szülő. De hadd kérdezzek vissza: nem tűnt fel maguknak, hogy az egész német sajtóban, a privát kézen lévő újságokban, a liberális Süddeutschéban, a konzervatív-keresztény szemléletű FAZ-ban, a jobboldali Die Weltben, a legtekintélyesebb hetilapban, a Der Spiegelben egyaránt bírálják a magyarországi viszonyokat?
- Éppen ez az, ez bizonyítja, hogy összehangolt kampány folyik ellenünk.
- Összehangolt? Feltételezi, hogy a Frankfurter Allgemeine direkt ugyanazt akarja írni, mint versenytársa, a liberális-baloldali Süddeutsche Zeitung?
- Igen.
- Ez elképesztő. Akkor ajánlom a figyelmébe a következőt: minden igényes német újságírót, legyen az jobb- vagy baloldali, egyformán felháborít, ha egy demokráciában olyan médiahatóságot állítanak fel, amelyben csak és kizárólag egyetlen párt, tudniillik a kormánypárt emberei ülnek. Továbbá, hogy az adott országban központi hírgyár létezik, hogy a sajtó túlnyomó részének, az egész közszolgálati média teljességének egyugyanazon központi hírszerkesztőség szállítja a híreket. Ha mindezt megírja, minderről beszámol a saját hazájában, tehát itt, Németországban, akkor menetrendszerűen jönnek a hivatalos tiltakozások olvasói levelek vagy nagyköveti beavatkozások formájában.
- Beavatkozások?
- A legteljesebb mértékben. Sajnálom, de meg kell mondanom: a magyar diplomácia, a követség - a nagykövet úr révén - befolyásolni óhajtja a munkánkat. Személyesen és írásban keresgélik az ARD legfőbb vezetőit.
- Mert igazságtalannak tartják a műsoraikat.
- Ez szubjektív dolog. De ki hallott már olyat, hogy mondjuk Franciaország nagykövetsége tiltakozna nálunk, mert közreadunk egy Hollande elnököt kritizáló dokumentumfilmet, netán szatirikus összeállítást a franciák által el nem végzett refor-mokról? Gondolja, hogy a német nagykövetség vezetőinek eszébe juthat, hogy Athénban vagy Rómában tiltakozzanak az ottani média Angela Merkelt és Németországot kritizáló programjai miatt? De hát még egyszer: ha jogi útra terelik a magyarok a dolgot, állunk elébe. Viszont erre, valamilyen perre utaló jelről egyáltalán nem tudunk. Csak arról, hogy műsort akarnának nálunk rendelni.
- Nem kaptak tényleg semmiféle dorgálást a legfőbb főnökségtől a magyar témák kezelése miatt?
- Csak dicséretet. Mind az intendánsok, mind a kuratórium bal- és jobboldali orientáltságú tagjaitól, mind a - részben konkurens médiánál dolgozó - kollégáktól. Persze az igazság kedvéért nem akarom elhallgatni azt sem, hogy azért hallottam én kritikus hangokat is egy-két magas beosztású vezetőtől és újságírótól. Szerintük az utóbbi időben készített Magyarországról szóló műsorokban lehettünk volna még sokkal keményebbek.
Andreas Cichowicz
52 éves, az ARD-birodalomhoz, a két nagy német közszolgálati rádió- és tévékonglomerátum egyikéhez tartozó hamburgi székhelyű, naponta 10 milliós nézettségű NDR (Norddeutsche Rundfunk) főszerkesztője. Magyarországon is nézhető az általa vezetett, moderált heti világpolitikai műsor, a Weltspiegel. Több mint harminc éve kezdte újságírói pályáját, tudósított a föld minden szegletéből, állandó tudósítóként ténykedett többek között Kairóban, Johannesburgban, Pekingben. A német közszolgálati televíziózás egyik legtekintélyesebb személyisége. Mint a vele készített interjúból kitűnik, felelős vezetőként neki kellene „elvinnie a balhét" az Orbán Viktort bohócként ábrázoló rövid félanimációs-féldokumentum filmért, amely az NDR - immár sok országban ismertté vált - produkciója.