A kormány lényegében kimondta a halálos ítéletet az NFÜ-ről, a politikusi nyilatkozatok pedig azt sejtették, az új struktúrában a Lázár János államtitkár által irányított Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottságnak és a Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárcának jut kulcsszerep.

SZÁZNYOLCVAN FOKOS FORDULAT
A Figyelő utána nézett, ha szigorúan az erről való döntést nézzük, mi történt január óta, röviden: semmi. Kicsit hosszabban: majdnem semmi. Született két kormányhatározat, amelyben felelősök és határidők tűzésével a kabinet jogszabályban rögzítette, határozni kell az új uniós támogatási intézményrendszerről, ez azonban hónapok óta húzódik. Kormány közeli forrásból úgy értesültünk, folynak a tárcaközi egyeztetések arról, hogy a Miniszterelnökség, a Lázár-féle Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság, a Nemzetgazdasági Minisztérium vagy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vezényelje-e 2014-től a közösségi pénzek felhasználását.
Azonban száznyolcvan fokos fordulat következett be januárhoz képest annyiban, hogy most már senki nem beszél az NFÜ felszámolásáról. S nemcsak azért, mert ha a helyébe vadonatúj intézményt hoz létre a kormány, azt Brüsszellel akkreditáltatnia kell, ami akár egy évig is eltarthat, s ez lebénítaná a most futó projektek végrehajtását.

Névtelenséget kérő szakértők a Figyelőt arról tájékoztatták, még zökkenőmentes intézményi működés mellett is1000 milliárd forint ragadhat benn az uniós kasszában, hát még ha kiiktatják az NFÜ-t, s emiatt áll a hivatalos ügymenet. Az új akkreditáció tehát egyet jelentene a totális csőddel. A másik ok, s ez a kormányt is gondolkodóba ejtette, az, hogy egyszer már kipróbálták Magyarországon a minisztériumokhoz telepített uniós tervezési és döntési struktúrát, 2004 és 2006 között. Ez finoman szólva sem volt sikeres. A tárcák szétlobbizták az egységes kormányzati előterjesztéseket, a tárcaérdekek sorozatosan felülírták az összkormányzati érdekeket. Ezért döntött úgy a második Gyurcsány kormány, hogy egységesíti és központosítja az EU-pályáztatási intézményrendszert.

Ezt igazolja Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség volt elnökhelyettesének azon megállapítása, mely szerint azok az EU-országok, amelyekben a minisztériumokhoz delegálták a döntési kompetenciákat, például Bulgária, Románia vagy Csehország, a kohéziós politika sereghajtói között vannak. Az élen állók pedig - észtek, litvánok, szlovének és mindenekelőtt a lengyelek - erős központi kontrollt tartanak fenn. S van még egy szempont, amit hallgatás övez.