Neelie Kroes az Európai Bizottság rettegett és éles eszű, digitális politikáért felelős biztosa bő egy éve, egy pozsonyi konferencián az találta mondani, hogy „az informatikai adatvagyon a digitális kor kőolaja". Az unió új akcióterve, hogy a közszféra egyes adatait nyilvánossá, transzparenssé téve önt „digitális olajat" az informatikai adatgazdálkodási üzletág tüzére. Ez az üzletág amúgy is nem kevesebb, mint 70 milliárd eurós (több mint kétezer milliárd forintos) csak az EU-ban, derült ki a biztos szavaiból.

De miről is beszélt Kroes asszony? Arról a jelenség-csoportról, amely a következő 5-10 évben alapjaiban alakíthatja át mindennapjainkat. Ez a számítástechnika legújabb trendje, hívószava és mantrája, a big data. A big data egyes elemei már évekkel ezelőtt sok fejtörést okoztak a meteorológiával és az űrkutatással foglalkozó tudósoknak, később pedig azoknál a telekommunikációs cégeknél, amelyeknél megszámlálhatatlanul sok adat keletkezett. Ezeket az adatokat azért is (volt) nehéz kezelni, merthogy a korábbi adatbázis-kezelő programok rendre csődöt mondtak. A big data megfelelő kezeléséhez új típusú megoldásokra van szükség, amelyek valós időben és nem adatbázisokban előzetesen szépen strukturált adatokból szedik össze villámgyorsan a szükséges információkat. Szakértők éppen ezért a három „v"-t tartják a big data legfőbb jellemzőinek. Ezek a variety (változatos, azaz nem strukturált adatok), velocity (gyorsaság) és a volume, az óriási adatmennyiség.

Az üzleti alkalmazások növelhetik, erősíthetik a megkülönböztetést egyes fogyasztói csoportok közt. Különösen aggasztó azonban az a trend, hogy állami szervek, politikai pártok is kiterjedten használhatják majd a big data jelenséget rejtett összefüggések villámgyors feldolgozására.

A cikk további érdekes részleteit keress a Figyelő 19-dik számában>>>