Az utóbbi időben se szeri, se száma azoknak az írásoknak, amelyek a Time magazin által nemrég a világ legbefolyásosabb asszonyának nevezett német kancellár gondolataiban próbálnak olvasni. A Merkel-jelenségnek egy érdekes olvasatát adta egy nemrég Németországban „A német Európa" címen megjelent könyv, amelynek Ulrich Beck, egy müncheni szociológus a szerzője.

Az író Niccolo Machiavellit, a híres olasz gondolkodót hívta segítségül a szeptemberben már harmadik mandátumára készülődő politikusnő megfejtésére. A könyv Machiavelli „A fejedelem" című művéből azt a részt is feleleveníti, ami arról értekezik, hogy egy fejedelemnek mire kell inkább törekednie, arra, hogy szeressék, vagy pedig féljenek tőle. A Beck által „Merkiavellinek" nevezett modellben a német kancellár úgy oldotta meg a dilemmát, hogy honfitársainál a szeretetet és ezzel újraválasztását keresi, miközben Németország megnövekedett erejét az európai színtéren a félelemkeltésre és nyomásgyakorlásra használja fel.

Természetesen vitába lehet szállni ezzel az állítással, egy dolog azonban egyértelműnek látszik: a mai ellentmondásos helyzetben nem könnyű egyszerre jó németnek és jó európainak is lenni. Ha Merkel honfitársai kedvében akar járni, akkor kerülnie kell a látszatát, hogy a németek fizetnek mindenki más hibáiért és bűneiért. Európa elsősorban déli felén viszont éppen az ilyen hozzáállás miatt az emberek a német kancellárt és megszorítási politikáját okolják minden bajukért és nyomorúságukért.

További részletek a Figyelő 19-dik számában.