A polgárokhoz való közelség és a természetes, már-már feszélyezetlen viselkedés is nagy szerepet játszott abban, hogy a 16-ik század közepe óta a holland trónon ülő Nassau-Orániai dinasztia hazai népszerűségi mutatója manapság 80 százalék körül van. Egy olyan korban, amikor a monarchiák az emberek szemében egyre anakronisztikusabbnak tűnnek, és egyre többen megkérdőjelezik a létjogosultságukat. De, nem feltétlenül Észak-Európában.
 |
IMÁZSÉPÍTÉS
A holland és a skandináv uralkodóházak elfogadottságának egyik fő oka, hogy az idők folyamán jelentős alkalmazkodó képességről tettek tanúbizonyságot. Ennek fontos összetevője volt egy olyan imázs kialakítása és tudatos ápolása, ami az alattvalóknak azt sugallja, hogy mi is egy vagyunk közületek. Nem véletlen, hogy a köznyelvben bicikliző uralkodóknak is nevezik a holland, a dán vagy a norvég királyi ház tagjait, utalva arra, hogy a normalitásra helyezik a hangsúlyt a fényűzéssel szemben. Az egyik ilyen bicikliző koronás főnek, a 33 évnyi uralkodás után a holland trónt legidősebb fiának idén áprilisban átengedő Beatrix királynőnek hivatali ideje alatt rengeteget kellett tekernie ahhoz, hogy kivívja alattvalói megbecsülését. A hollandok többsége a 75 éves korában lemondott Beatrixról egy országa iránt alázatos, keményen dolgozó, kvázi „államférfi" képét őrzi, akinek személyében az uralkodó az állam stabilitásának egyik letéteményese és a nemzeti egység szimbóluma. Ezt illusztrálja az is, hogy a hollandok háromszor öltöznek narancsszínbe, ami az Orániai dinasztia színe is egyúttal: karneválkor, a labdarúgó válogatott mérkőzései alkalmával és minden év április 30-án, amikor milliók ünneplik önfeledten a Királynő napját.
További részletek a Figyelő 19-dik számában.