Guntram B. Wolff az Európai Központi Bank kamatcsökkentéséről

Elsősorban szögezzük le, hogy a közös monetáris politikának az eurózóna egészére kell tekintenie. Az övezetben az infláció és a maginfláció jelenleg egyaránt 1,7 százalék. A piaci hozamokból számolt két évre előretekintő infláció pedig 1,5 százalék alatt van. Az Európai Bizottság nemrég közzétett előrejelzése szerint a tényleges és a potenciális GDP közötti különbség, az úgynevezett kibocsátási rés 3 százalék. Ez a következő évekre az eurózóna gazdaságának lassulását vetíti előre. A valutaövezet jelenleg recesszióban van, és az infláció jóval a megcélzott 2 százalék alá süllyedt. Borítékolható tehát, hogy folytatódik a monetáris lazítás.

A totálkép után nézzük az eurózóna egyes tagállamait! A dél-európai államok helyzete különösen aggasztónak tűnik. A kibocsátási rés a legerősebb gazdaságú tagállamokban, még Németországban is rekordalacsony szinten van. A német fogyasztói árak növekedési üteme 1,8 százalék, tehát ez is alacsonyabb, mint a 2 százalékos inflációs cél. Az EU vezető gazdasági hatalma tehát recessziós veszéllyel néz szembe, így szüksége van a monetáris lazítás gazdaságélénkítő erejére, az olcsóbb hitelre. A valutaövezetnek szüksége van a német gazdaságra, arra, hogy az lokomotívként húzza magával a többi országot.

A monetáris unió első 9 évében az eurózóna növekedését a déli országok erősítették. Ez a bővülés azonban fenntarthatatlan volt. Most Németországon lenne a sor, hogy átlag feletti GDP-t produkáljon, és kiigazítsa így a felborult egyensúlyt. A német infláció az elmúlt időszakban szignifikánsan a valutaövezet átlaga alatt helyezkedett el. A déli országoké viszont az átlag felett. Becsléseink szerint ahhoz, hogy e téren is helyreálljon az egyensúly, 10-20 százalékos árkiigazítás lenne szükséges, függően attól, hogy milyen tagországokat nézünk. A német áraknak meg kellene haladniuk az eurózóna átlagát. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, Németországban erős gazdasági fellendülésnek kellene bekövetkeznie.

A nagy kérdés az, hogy az EKB kamatcsökkentése beindítja-e ezt a folyamatot, élénkíti-e a német gazdaságot és a beruházásokat. A német bankrendszer jelenleg az EKB irányadó kamatánál lényegesen alacsonyabb rátán hitelezik. Valószínűtlen tehát, hogy a központi bank enyhítése tovább könnyítené a német bankok hitelezési kondícióit. Nem véletlenül nyilatkozta azt Jörg Asmussen, az EKB igazgatósági tagja, hogy nem szabad túlbecsülni a kamatvágás hatását. Annál fontosabb viszont az állami beruházások hatása. A német kötvények hozama közel van a nullához, így bármiféle olyan közpénzből finanszírozott beruházás, amely egyáltalán megtérül, nullánál magasabb a hozama, elvben élénkíti a német gazdaságot.

Az EKB kamatcsökkentése valamelyest megkönnyíti a dél-európai bankok finanszírozási helyzetét. Ugyanakkor nem valószínű, hogy önmagában elegendő lenne arra, hogy kihúzza a kátyúból ezeket az államokat. A déli országok bankrendszerének portfóliói általában gyengék, így a könnyebb központi kamatkondíciókat nem közvetítik a lakosság és a vállalati szektor felé. A vállalkozások továbbra is nehezen jutnak hitelhez, még akkor is, ha amúgy nyereséggel kecsegtető üzleteket hoznak tető alá. A kamatcsökkentés mellé így az EKB-nak nem hagyományos intézkedéseket is be kellene vezetnie annak érdekében, hogy a hitelezést élénkítse, különösen a déli államokban.

A kamatcsökkentés fontos jelzés a piaci várakozások irányítása szempontjából. Ahhoz azonban valószínűleg kevés, hogy segítse az európai államok kilábalását a recesszióból. Ehhez az kellene, hogy a dél-európai államokban elinduljon a hitelezés, kiduguljon a bankrendszer, a központi országokban pedig beinduljanak az állami beruházások.

A szerző az egyik legbefolyásosabb brüsszeli kutató- és tanácsadó intézet, a Bruegel Institute vezetője