Bokros előadásában a korábbi totaliter rezsimekhez hasonlította az Orbán-kormányt. Szerinte ezeket egyaránt a szükségletek fölötti diktatúrát igyekszik megvalósítani azzal, hogy a gazdaság minden szereplőjének és szegmensének elő akarja írni mit, mennyit, hogyan, és mennyiért termeljen, vagy adjon el. Ezzel az erőteljes paternalizmussal a kormány Bokros szerint túllépi a megfelelő állami szerep kereteit.

Az állam feladata a piaci szabálykeretek biztosítása, és a verseny tisztítása. Az Orbán-kormány azonban ezzel szemben támogatja a monopóliumok kialakulását, befolyásolja a verseny kimenetelét, és ezzel korlátozza a szabadságot. Mindez annál is fontosabb probléma szerinte, mert a pénzügyi válság is inkább kormányzati, mint piaci kudarcok nyomán robbant ki, így egy „magát omnipotensnek tekintő" kormányzat még súlyosabb következményeket hívhat életre.

Ennek a piacot korlátozó gazdaságpolitikának azonban komoly támogatottsága van itthon, ez a hozzáállás pedig az ország történelmi tradícióiból táplálkozik. Magyarországon meglehetősen rövid a kapitalizmus története, így a társadalomnak nem sikerült ennek szellemiségét átvennie, sőt inkább fenyegetést lát benne, a jólét akadályát. Ennek révén tovább él az az inkonzisztencia, mely szerint az alacsony adózási hajlandóság magas szociális elvárásokkal párosul.

Ennek az ellentmondásos hozzáállásnak szerinte egyfelől az oktatás, a felelős politikai viselkedés, és az autonóm polgárság kialakulása vethet véget. Emellett pedig áldásosnak tartaná az euro magyarországi bevezetését is, mivel ezt a rendszert a hazainál magasabb rendű pénzügyi kultúrának tartja, amelyből a magyar költségvetési politika rengeteget tanulhatna.