Legyen a tudás földje Magyarország! Orbán Viktor miniszterelnök ezzel a dakota ízű iránymutatással buzdította az egybegyűlteket a napokban a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén, amelyen a szürkeállományba fektetett milliárdok eredményeként a hamarosan 21. századivá váló hazai kutatási infrastruktúráról beszélt. Budapest utáni második és harmadik legnagyobb városunk, Debrecen és Szeged - pillanatnyi lehetőségeik szerint mikor jobban, mikor kevésbé - évtize-dek óta már ezt az irányt próbálja követni. Esetenként nagyon is hasonló technikákkal, a megvalósítás módjában ugyanakkor markáns különbségekkel. A csongrádi nagyváros a nemzetközi hírű akadémiai biotechnológiai központtal és a tudományegyetemmel, a Biopolis programjával lassan a biológiai tudományok, a genetika régiós centrumává fejlődik. Eddigi lehetőségeit a leendő lézerközponttal kívánja megfejelni.

Első megközelítésben a debreceni tervek jobban illeszkednek a kormányzati stratégiába, a szakképzés és a termelő ágazatok erősítésébe, a diplomásképzés középpontba állításába. A két gyógyszergyárnak is otthont adó Pharmapolis az egyetemi tudás mellett a magas hozzáadott értékű ipart és szolgáltatásokat hozó befektetők vonzására és kiszolgálására, valamint a kétnyelvű szakképzésre összpontosít. A leendő gépészek németül is tanulnak, és a városban hamarosan a kínai nyelvet is oktatják, megkönnyítendő a távol-keleti befektetők dolgát. Az agrárképzésben is meghatározó városban - a térségi fürdőkben és a repülőtérben rejlő gyógy- és egészségturizmus lehetőségeit kiaknázva - kétnyelvű szakápolóképzést is indítottak. Minderről a Figyelő eheti számának címlapösszeállítása számol be.

Botka Lászlóval és Kósa Lajossal készült interjút a Figyelő 20-dik számában olvashatja.