Alig telt el két hónap Varga Mihály miniszteri mandátumából, és máris a nevéhez fűződő csomag részleteit elemzi a sajtó. Pedig a nemzetgazdasági tárca irányítását március elején átvevő politikus a kinevezése után adott nyilatkozataiban rendre szükségtelennek tartotta a költségvetés kiigazítását, sőt ugyanezt fogalmazta meg a legújabb kiigazítás múlt heti bejelentésekor. Közszereplései alkalmával azonban soha nem felejtette el megjegyezni, hogy ha a gazdasági folyamatok úgy alakulnak, a kormány kész lesz lépni.
A gazdasági folyamatok alatt manapság Brüsszelt kell érteni, a második Fidesz-kormány idején bejelentett megszorítások ugyanis kivétel nélkül uniós nyomásra születtek. Hol azért kellett lépnie a kormánynak, mert Brüsszel nem engedte meg, hogy 7 százalékig hagyja elrepülni a hiányt Budapest, hol pedig azért, mert a túlzottdeficit-eljárás lezárására tett sokadszori próbálkozás sem győzte meg az eurokratákat.
Akik netán ellentmondást látnak a szavak és a tettek között, vegyék figyelembe, hogy a túlzottdeficit-eljárás nem pusztán statisztikusok vitája arról, melyik tételt hova - és milyen rendszerességgel - kell elszámolni a büdzsében. Adott esetben, ha egy államról végérvényesen bebizonyosodik, hogy képtelen magát beszorítani a kritériumként megfogalmazott 3 százalékos hiányszint alá, uniós támogatástól foszthatják meg. Ez pedig a magyar gazdaság számára végzetes tőrdöféssel érne fel, hiszen az elmúlt években az export mellett lényegében csak az unióból érkező pénzek hoztak némi életet a gazdaságba.

SZŐRÖZNEK
Ebben a helyzetben érthető, hogy a kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy megszűnjön az ország ellen 2004-es uniós csatlakozásunk óta folyó eljárás. Így hát valójában nem lehetett meglepő, hogy a kormány hozzányúl a költségvetéshez, a hangzatos nyilatkozatok ellenére gyakorlatilag a minisztercsere óta erre készültek a nemzetgazdasági tárcánál (Márciusban újat kezdenek - Figyelő, 2013/9. szám). Világos volt ugyanis, hogy újabb intézkedések nélkül nem lehet majd elfogadtatni Brüsszellel a magyar fiskális pályát. Túl sok benne ugyanis a bizonytalanság: a kabinet fogadkozásai ellenére egyáltalán nem tűnik biztosnak, hogy idén lesz érdemi bevétel az elektronikus útdíjból, s a NAV hálózatára kötött pénztárgépek sem tudják ősznél hamarabb tisztítani a gazdaságot, és ezen keresztül növelni az adóbevételeket. Egyelőre ott tartunk, hogy a nemzetgazdasági miniszter összeült a pénztárgépszakma krémjével, de attól még odébb vagyunk, hogy a szakhatóság által hitelesített pénztárgépek egyáltalán forgalomba kerüljenek. Pillanatnyilag a bruttó hazai termék, a GDP 0,3 százalékát elérő kiigazítási igényt lát Brüsszel. Ami annak fényében különös, hogy az unió szerint sem haladja meg idén a mágikus 3 százalékot a magyar hiány. Innen nézve akár szőrözésnek is tűnhet, hogy miért erőltetik rá Orbán Viktorra a kormánya által tervezett 2,7 százalékos deficit elérését, mint ahogy az sem egyértelmű, milyen költségvetési számokra alapozva állítják, hogy jövőre viszont 3 százalék fölé kerülünk. Eközben pedig egy sor uniós országnak már azzal is gondja akad, hogy egyáltalán a 3-4 százalékos tartományban tudja tartani deficitjét. Velük szemben mégsem lép fel olyan erélyesen Brüsszel. Ezért nem meglepetés, hogy a honi politikában könnyen megértésre találnak azok a kormányzati reakciók, amelyek a kettős mérce alkalmazásával vádolják az Európai Uniót.

További részletek a Figyelő 20-dik számában.