Több mint bisztró

Asterix és Obelix
2013-05-21 13:54
Évszázadok óta étterem. Szerbek, németek, magyarok vigadtak falai között. Nagy nevek tucatjai voltak vendégei. Budán, a Tabánban, a Vár tövében áll. Terasszal, virágokkal, újraaranyozott szarvassal kint is, bent is. Szocialista vadétteremből született újjá, röpke pár év alatt az ország tíz-húsz legjobb étterme közé sorolták. A séf a 33 éves Fekete Antonio, aki a lassan már legendává szelídülő Lou-Lou étteremben, ír, német és svájci vendéglátóhelyeken csiszolta tudását.
A helyiség barátságos, tiszta és rendezett, otthonosan meleg. Hely akad bőven. A felszolgálók készségesek. Étkezés előtt meleg kenyeret és sózott vajat szolgálnak fel. A kenyér jó ízű, átlagos, a vaj egyféle, sózott. Választást nem kínálnak. Az étlap bisztrósan rövid, de találunk kedvünkre valót. Rendelünk.

A burgonyapüré leveshez a betét szarvasgombaforgács és alacsony, 65°C alatti hőmérsékleten készült, kocsonyás-lágy állagú „sous-vide" (jelentése: vákuum-alatt) tojás. Ez ma Budapest bisztró-konyháinak szimbóluma. A rezgő tojásfehérjére pirított morzsát szórt a séf. A habos, selymes levest az asztalnál öntik a tányérba. A tojás remek, a nyári szarvasgomba „Ding an sich" eleganciáját a halovány illat már nem múlja felül, de a leves ettől még kifinomult.

A kecskesajtkrém ropogós, Botticellit idézően tavaszias, színes, üdítő, szinte már nőiesen finomra komponált. Gracilis esztétikai élmény. A bébi zöldségek változatos üdesége Fekete Antonio egyik legfőbb erősségét mutatja: kimagasló érzékkel bánik a zöldségekkel, és kivételes ízléssel találja meg helyüket, funkciójukat. A sajt jó minőségű, krémes. Obelix ugyan nem szereti a kecskesajtot, de ezt mégis jóízűen falatozza, miközben a ritkán látott bébi zöldségek nevéről kérdez.

A szárnyas főétel két fél darab szuvidolt, pirított bőrű, formás tanyasi csirkemell hasonlóra formázott, marczipán-zöld színű csemegehagymás burgonyapürével. A mellek Ducasse rusztikus stílusában tálalva. Alatta vajbab, körülötte zöldségek. Végiggondoltan ízléses és ízletes fogás. A burgonyapüré Obelixnek tetszik, nekem túlpürésített, keményítős, több vajat is elviselne. Ízletes és szépen tálalt fogás ez is.

A nyúl a hely egyik gyakran rendelt alapanyaga. A tányéron aláterített, intenzív ízű, elbűvölő, héjában sült, félbevágott apró parázsburgonya, néhány fél nyúlvese, két darab szuvidolt nyúlhús. Az egyik hús a gerinc mellől, a másik a combból formázva. A gerinchúsnak jól áll a sous-vide technológia, a combnak itt és most kevésbé. Ez utóbbit talán kérgesíteni is érdemes lenne.

A desszertek szilva brulée pálinkás tejhabbal és a ma divatos és megkívánt csokoládétextúrák egy újabb variációja, kellemes rebarbarapürével és terféziás (szarvasgombás) csokoládéfagylalttal. A textúrák kellően intenzíven csokoládésak, jól kivitelezve, de semmi különös. A brulée tán lehetne koppanósabb cukorkérgű, de a krém az utóbbi idők legjobbja.

Az Aranyszarvas több mint bisztró. Romantikus vacsorára, üzleti találkozóra is ajánlott. Jó alapanyagok és ízek, remek konyha és szép tálalás jellemzi. Méltán került az élvonalba.