Az állami egészségügyben növekvő várólisták miatt egyre többen vesznek igénybe magán egészségügyi szolgáltatást. Felmérések szerint az elmúlt években a teljes lakosság 26-30 százaléka fordult magánfinanszírozású egészségügyi ellátó intézményhez, a pénztártagok ennél magasabb, 40 százalékos arányban, s a prognózisok szerint a piac a következő években tovább nő. Szakértői becslések szerint a lakosság évente mintegy 700 milliárd forintot költ magán egészségügyi szolgáltatásokra. Bomba hír volt nyáron, hogy az ország egyik legnevesebb magán fekvőbeteg intézménye, a Telki Kórház becsukja kapuit. A Budapesthez közeli Telkiben 1998-ban nyílt 100 ágyas intézményben megszűnt az ellátás, ugyanakkor a Telki kórház Kft. Budakeszi úton lévő járó beteg rendelője kibővített profillal működik tovább. A kórház bezárásához az vezetett, hogy rövidebb időszakokat kivéve folyamatosan veszteséget termelt. (2011-ben -384 millió forint volt az adózott eredmény, 2012-ben- 486 millió forint). A veszteséges működés oka - az igazgatónő, Molnár Júlia elmondása szerint - a rendkívül költséges, 24 órás fekvőbeteg ellátás volt. A kórház alapító-tulajdonosa, Kovács Gábor júliusban kiadott nyilatkozatában keserűen állapította meg, hogy a jelenlegi egészségügyi struktúrában nem lehetett volna belátható időn belül nyereségessé tenni az intézményt, holott az induláskor mélyen hitt abban, hogy életképes lesz ez a modell. Tévedett. A fejlett nyugati államok magán egészségügyi szolgáltatási nívóját nyújtó kórházat „megfojtották" a hazai egészségügyben uralkodó zűrzavaros állapotok. Idehaza ugyanis sajátosan fonódik össze a privát és az állami praxis - állapította meg ő is - a magánszolgáltatóknál megjelenő betegek ugyanis előbb-utóbb az állami intézményrendszerben kötnek ki, mert ott nem kell megfizetni az ellátás tényleges költségeit. A páciens „csak" hálapénzt ad. A Telki Kórház - ha úgy tetszik - elsősorban a hálapénzrendszerrel szemben vesztett csatát. „Ha valakinek fáj a dereka, akkor nem kórházat keres, hanem orvost, s a vizsgálatokat követően a szakorvos javasol neki terápiát és intézményt is!" - magyarázta Molnár Júlia, a Telki Kórház Kft. igazgatója. Az orvos-beteg viszony alapvetően bizalmi viszony és ha az orvos nem javasolja a drága magán fekvőbeteg intézményt, ahol egy kisebb műtétért is több százezer forintot kell fizetni, hanem az államit, mert ott is ő műti meg, hiszen ott van főállásban, nem kétséges, hogy a páciens hallgat rá. És persze hálapénzt fog fizetni az orvosnak: kevesebbet, mint a magánkórházi számla lett volna, de többet, mint amennyi a beavatkozásért járó számla után az orvosnak maradna.

MINDENKI JÓL JÁR
Elvileg mindenki jól járt, kivéve magát az intézményt, aki a beavatkozáshoz szükséges eszközöket, technológiát, laboratóriumot, gyógyszereket, áramot, vizet, étkezéseket és az ápolószemélyzetet biztosította, hiszen ezeket a költségeket az OEP köztudottan alulfinanszírozza. A betegek nincsenek tisztában azzal, s talán nem is akarják tudni, hogy mi mennyibe kerül. Az állami kórházakban látszólag minden ingyen van, legfeljebb hálapénzt kell fizetni. „Az orvos nem számláz, nem vall be jövedelmet, csak keres, a beteg kezelését pedig fizeti az egészségpénztár. Ez tönkreteszi a magánegészségügyet, de szerintem előbb-utóbb az államit is" - nyilatkozta korábban egy lapinterjúban az alapító Kovács Gábor, de mint hozzátette, a magánegészségügyben mindez kiszámolható. A Telki Kórház tényleges költségeket tartalmazó árai sajnos nem az átlagkeresethez igazodtak. Egy garatmandula-műtét 220 ezer forint, egy normál szülés 400 ezer, a császármetszéses szülés 480 ezer forint, egy vakbélműtét 470 ezer, egy csípőműtét vagy egy komplikált nőgyógyászati műtét pedig 1 700 000-1 800 000 forintba került. A kórházban egy ápolási napért 48 ezer forintot kellett fizetni. Ezzel szemben az állami fekvőbeteg intézményben az OEP 90 ezer forint körüli összeget fizet egy normál szülésért, és mintegy 200 ezer forintot a császármetszésért. A tetemes különbség oka a transzparens költségekben keresendő, nem pedig abban, hogy a Telki Kórház ilyen nyereséggel akarta végezni a beavatkozásokat. „Nem voltunk túlárazva, az uniós árak harmadáért dolgoztunk, ám ezek az árak nem tudtak nyereséget termelni, erre másfélszer ekkora forgalom mellett lett volna esély"- mondta lapunknak Molnár Júlia. A 24 órás szakorvosi ügyelet évente több száz millió forintot vitt el, miközben az intézmény kihasználtsága 40 százalék körül mozgott. Az állami intézményrendszerrel folytatott versenyben szinte minden fronton alulmaradt a kórház, a versenyfeltételek enyhén szólva is egyenlőtlenek voltak. Míg az állami szektorban az állam állja az infrastruktúrát, senki nem nézi és nem kéri számon, hogy mikor térül meg, s a beavatkozások elszámolása is átláthatatlan, a magán fekvő beteg intézményben egy gombostűt sem lehet számla nélkül beszerezni, a kihasználatlan infrastruktúra pedig évről-évre növeli a veszteséget. „Érdekes módon a szegényebb rétegek tagjai is összeszedték az onkológiai műtétre a pénzt, pontosan azért, mert tisztában vannak azzal, hogy daganatos betegség esetén a várakozás drasztikusan csökkenti az esélyeket, az állami egészségügyben azonban már egy MR, CT, és szövettani vizsgálatra is hónapokat kell várni" - mondta lapunknak az igazgató. S a kórházban valóban hamar, akár egy héten belül sor került a műtétre.

ÚJ IRÁNYOK
A sorban állás nélküli magas színvonalú ellátás az elmúlt 15 évben több, mint 50 ezer pácienst vonzott, ám ez sem volt elegendő ahhoz, hogy rentábilisan működjön. A legújabb szabályozási feltételek pedig szinte ellenérdekeltté teszik az orvosokat abban, hogy magánszolgáltatókkal szerződjenek. Tavaly óta legális a hálapénz, míg a magán intézményekben kapott jövedelem után az orvosoknak szigorúan adózniuk kell. Ez elsősorban a nagyobb költségekkel járó és ezért drágább magán fekvőbeteg ellátást lehetetleníti el. A járóbeteg-ellátás azonban nyereségesen működtethető, mivel nem kell állandó szakorvosi ügyeletet működtetni, így a jóval olcsóbb vizsgálatoknak köszönhetően ez az intézmény sokkal több embernek megfizethető, ezért a Telki Kórház Kft. is ebbe az irányba mozdult el, a járó-beteg szakrendelésre erősített rá, s a tervek szerint a jövőben altatásos endoszkópos vizsgálatokat és sebészeti kis műtéteket is végeznek. „Sajnos már nincs kórházunk, de természetesen nem hagyjuk magukra azokat a pácienseket sem, akiknek nagyobb beavatkozásokra van szüksége, segítünk a betegút szervezésében"- mondta az igazgatónő.

A magán egészségügyi szolgáltatókról szóló összeállításunk az e heti Figyelőben.