Majdan győzők
A szerkesztő álláspontja
2014-02-27 08:00
Nagy kérdés: ha nem lett volna olimpia és éppen Oroszországban, akkor is olyan villámgyorsan dől meg Viktor Janukovics rendszere, hogy a máskor oly fantáziadús ötletelők nevet sem tudtak aggatni a forradalomra?
A múlt hét közepén – már a vérengzések megkezdődése után – úgy tűnt, az események sodrásától egyaránt megriadt elnök és ellenzéke, az EU tevékeny és Moszkva hallgatólagos bábáskodásával, kiegyezik. Azután már csak a szégyenteljes megfutamodásról jöttek a hírek, amelynek egyelőre nem látszik a végállomása.
Most akkor ki is győzött? A Majdan hangadói egyelőre háttérbe szorultak, a politikai terepet a börtönből kiszabadult Julija Timosenko bizalmasai uralják, akit és akiket viszont az utca jelentős része a letűnt, velejéig korrupt elithez sorol. A keleti régiókat Janukovics szövetségesei uralják, akik azért nem bocsátanak meg az elnöknek, mert nem tartott ki. A kemény nacionalisták Európa-pártiak, a kisebbségeket korábbi és frissen szerzett tapasztalataik az oroszok mellé állíthatják. Az átrendeződés második fordulója még előttünk van.
De az igazi meccset, miként az első félideit is, nem az ukrán térfélen játsszák. Aligha a pillanatnyi pánik kergette el Janukovicsot Kijevből. Valaki megmondta neki, hogy nincs tovább. S valamiben megegyezhetett az amerikai és az orosz elnök is, amiért Putyin – olimpia ide vagy oda – napokkal a fordulat után még hallgatott.
Talány, hogy milyen megállapodás születhet Ukrajnáról. Az ország nem lehet zéró összegű politikai vetélkedés tárgya a Kelet és a Nyugat között, írta a The Washington Times, de ez csak azt bizonyítja, hogy többéves szünet után az amerikai külpolitika érdeklődése ismét Kelet-Európára irányul. Ukrajna stratégiai jelentőségét illetően hirtelen megvilágosodtak az unió politikusai is. A valutaalap vezetésével formálódik az egyes hírek szerint több mint kétszer akkora mentőcsomag, mint amellyel decemberben Oroszország próbálta rövidre zárni az ukrán játszmát. A komoly gazdasági feltételekhez kötött nyugati hitelnek (ha létrejön) elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa az átmenetet az elmúlt húsz évnél sokkal egészségesebb piacgazdasági fejlődéshez.
Amennyiben valóban sikerül meghaladni a zéró összegű hidegháborús logikát, Ukrajna valószínűleg lemond korábbi NATO-tagsági törekvéseiről. Az ország valamilyen partneri és egyfajta szabad kereskedelmi megállapodást köt az Európai Unióval, ugyanakkor szorosan együttműködik a Kreml által szorgalmazott Eurázsiai Unióval is, s Oroszországtól kedvezményes áron szerzi be a gázt. Rövidre fogják a múlt heti kijevi vérengzések bűnöseinek a listáját, az új vezetésben helyet kapnak Janukovics pártjának a képviselői is, a kisebbségek jogait törvényekkel védik.
Persze még mindig nem tudni, hogy Putyin, aki egész Ukrajnát az orosz érdekszférán belül szerette volna tudni, miként reagál a formálódó helyzetre. Ha a közeljövőben nem is avatkozik be nyíltan az események menetébe, ám nagy valószínűséggel újraindul a geostratégiai játszma. A főszereplők új megoldások és eszközök után néznek.