- Taktikai tévedések sorozatát vonultatta fel az elmúlt három hónapban, ami végeredményben a csúfosra sikeredett bukását eredményezte. Ám mindenekelőtt ott hibázott, hogy putyini magasságokba vágyott. Egyre jobban elfeledkezett a demokráciáról, elhitte, elhitették vele, hogy sérthetetlen. Ám kiderült, egyrészt ő nem Putyin, másrészt Ukrajna nem Oroszország.

A bukásához vezető úton egyik nagy hibája ott kezdődött, ahogyan elhalasztotta az Európai Unióval kötendő társulási megállapodás aláírását. Optimista nyilatkozataival elhitette az emberekkel, hogy Európába tartunk, aztán a hajrában megtorpant és visszakozott. Ez nagyon éretlen megnyilvánulás volt. Ezt borzalmasan amatőr módon kommunikálták, noha jó előre tudták, Moszkva a prioritás, nem pedig Brüsszel. Nagy hibát követtek el akkor is, amikor a tüntetéssorozat legelején a Berkut rohamrendőrei nekimentek az akkor még elenyésző számú demonstrálónak. Azzal csak olajt öntöttek a tűzre. A január 16-án elfogadott diktatórikus törvénycsomaggal végleg elrontott mindent, jóllehet, azt ő csak későbbi politikai alku tárgyának képzelte el.

Hozzáteszem, a szerencsétlen embereket a barikádokra küldő, kezükbe fegyvert adó ellenzéki vezetők felelőssége is óriási. Félek, hogy azok, akik életüket áldozták a Majdanon, nem egy szabadabb és élhetőbb jövőért tették, hanem mások politikai ambícióiért.

........

- A kárpátaljai magyarok távol maradtak a forradalmi eseményektől. Miért?

- Nem csak a magyarok, az országban élő többi kisebbség sem lelkesedett annyira be. A kárpátaljai magyarok sohasem voltak különösebben hangadók, ők mindenekelőtt a nyugalmat, a viszonylagos biztonságot kedvelik. Sok rosszat lehet mondani a megdőlt Janukovics-rezsim¬ről, de az tény, egyetlen más politikai erő sem volt olyan lojális és megengedő a kisebbségekkel szemben, mint a Régiók Pártja. Persze ezt az orosz szavazóbázissal lehet magyarázni, de ennek oldalvizén minden más itt élő közösség, így a magyarok is, jól jártak. Úgy látom, a kárpátaljai magyarok megszeppentek egy kicsit, féltik a viszonylagos kényelmüket. Számukra Janukovics jó megoldás volt. Elnézte a Magyarország által bevezetett kettős állampolgárságot, új kisebbségbarát nyelvtörvényt fogadtak el regnálása idején, zavartalan volt a kisebbségi oktatási rendszer. Hogy nemzetiségi fronton milyen változások lesznek, nem tudni, ez függ attól, hogy az új kormányban milyen szerepet kapnak a mélynemzeti erők, mint a Szvoboda is. De most legelőbb nem ezzel, hanem a gazdaság talpra állításával lesznek elfoglalva. (Vasárnap a parlament hatályon kívül helyezte az említett nyelvtörvényt - a szerző.)

..........

- Julija Timosenko szabadon engedésével megszaporodott az ellenzéki vezérek száma. Megfér-e egy csárdában több dudás?

- Csak ideig-óráig. Timosenko esetében láttuk, a narancsos forradalom után csak rövid ideig volt béke közte és Viktor Juscsenko között. Végül mindketten belebuktak. Timosenko szabadlábra kerülésétől egyáltalán nem ájultak el az emberek, azok sem, akik a Majdanon vannak. Most még rosszabb a helyzet, mint anno, ő ugye kimaradt a forrongásokból, de nyilván az első számú vezér jogát tartja fenn magának a május 25-re kiírt elnökválasztáson, csakhogy akik végigcsinálták az elmúlt három hónapot, ők sem szeretnének másodhegedűsök lenni. Gondolok itt mindenekelőtt Vitalij Klicskóra. Csak ideiglenes a nagy összhang, ebben biztos vagyok. A hétköznapi gondok kikezdik a kapcsolatukat. Az ellenzéki összefogást szinte kizárólag csak a közös ellenségkép kovácsolta össze, de most már egymással fognak foglalkozni, ami mindegyikőjükre negatív hatással lesz.

Az interjú további részleteiért lapozza fel a Figyelő 9-dik számát.