Némi kivárás után elkezdett körvonalazódni, milyen szereplők határozzák meg e részesedés, illetve a teljes takarékszövetkezeti szektor újragondolását. A Figyelő számtalan cikkben mutatta be e világot, amelyben mindvégig elsősorban Vojnits Tamás és Lontai Dániel szerepvállalásával, illetve az MFB-hez és az FHB-hoz köthető személyekkel, üzleti elgondolásokkal ment előre a folyamat. Igazi mérföldkő az a tavaly nyári törvény volt, amelynek segítségével cégei (MFB, Magyar Posta) révén az állam erőből többségi tulajdonossá avanzsálta magát a bankban, illetve új integrációs szervezetet alakított ki a takarékszövetkezeteknek, és szigorú kontroll alá vonta a takarékok működését. Bár az érdemi reformok még nem indulhattak el, a kormányzat a vártnál sebesebben mégis a frissen szerzett banki pakett eladása mellett döntött.

Ezért érzi úgy a szektor, hogy a folyamat eddigi legkényesebb pontja az államosítás utáni magánosítás. Ennek során ugyanis nem alakult ki verseny, egyetlen pályázó indul majd, egy frissen alapított, zavaros indulású társaság, amelybe sorban beszállt néhány takarékszövetkezet, illetve Spéder Zoltán FHB-elnök és Vojnitsék érdekeltségei.

Aki viszi az intézetet, az sok mindent visz, hiszen az új szabályozás értelmében a TakarékBanknál jogosítványok vannak az egyes szövetkezetek személyi döntéseiről, eredményelfogadásairól, még bizonyos árazásokról is. A piac kíváncsian várja, mekkora összeget kér majd a kormányzat a TakarékBank többségéért. Kiadása volt vele bőven, hiszen nemcsak a németektől vett részvényeket, de tőkét is emelt a intézetben, illetve egy sokszor elismételt mondat szerint százmilliárd forinttal javította a szektor tőkehelyzetét. A folyamat kritikusai attól tartanak, nemhogy száz-, de még tízmilliárdot sem kap majd az állam a bankért.

Részletek a Figyelő hetilap 9-dik számában.