Ha eljátszunk a gondolattal, hogy a közgazdaságtudomány főbb téziseit az Encyclopedia Britannica egy rövid szócikkben foglalná össze, akkor a képzeletbeli enciklopédista valószínűleg a kereslet, a kínálat, és az Adam Smith-féle „láthatatlan kéz" meghatározása után térne rá a modern makrogazdaság összefüggéseire. Egy alternatív megközelítés azonban felidézhetné Jonathan Swift Gulliver utazásai című regényének azon részletét is, mely szerint „az, aki meg tudja csinálni, hogy két szál buzakalász, vagy két sarju fü nőjön azon a rögöcskén, melyen eddig egy nőtt csak: nagyobb szolgálatot tesz az emberiségnek és hazájának, mint a politikusok minden pereputtya" (Lásd: Gulliver utazásai, Első rész, 7. fejezet, Karinthy Frigyes fordítása). Ha a fenti sorok nem 1726-ban, hanem egy évszázaddal később születnek, az angol író és pap biztosan elgondolkodott volna azon, hogy a politikusok mellett a közgazdászokról is szót ejtsen.

Brittan a fenti gondolat igazolása érdekében helyi, nemzeti és globális szinten vizsgálja meg, hogy mi történne, ha hatékonyabbá válna a búza termelése. Tételezzük fel, hogy az angliai Suffolk környéki gazdaságokra koncentrálódik ez a „szupertermelés", az így keletkező profit a gazdákon keresztül a környékbeli kereskedőkhöz is eljut, illetve közvetetten az örökösök, és mérsékelten egész Anglia is profitál az olcsóbb búzából. Ha a ködös Albion minden részén ismertté válik a termelékenység növelésének receptje, akkor ugyanez a lánc érvényesül, de kiterjedtebb formában.

Brittan azonban itt hívja fel a figyelmet arra, hogy a folyamatokat meghatározza, hogy az adott ország importálja vagy exportálja-e a búzát. Ha Anglia nettó importőr, akkor a farmerek rosszabbul járnak, hiszen a nagyobb kínálat miatt csökkennek az árak, de az ország egésze jobb helyzetbe kerül, mert a népesség több búzát és más terméket fogyaszthat változatlan mennyiségű jövedelméből. Brittan elemzése szerint az árcsökkenés révén a külföldön értékesítő gazdáknak is csökken a bevételük, amelyet még inkább megnyirbálhat a kivitel megadóztatása.

A „szuperbúza" globális elterjedésével a világ népessége nyer, hiszen az alacsony árak miatt többet fogyaszthat, a fennmaradó forrásokat pedig egyéb termékekre költheti. Az egyensúlyi állapot azonban hamar felborulhat, hiszen ebben az esetben csökken az általános árszint, a nemzetközi piacokon újrarendeződés indul be, ami deflációhoz vezethet. Ennek kezelése érdekében a mindenkori kormányok és a központi bankok igyekeznek növelni a pénzforgalmat, vagyis serkenteni a nominál keresletet, hogy elejét vegyék a túlzott árcsökkenésnek, ami a fogyasztói döntések elhalasztásához és így a termelés és foglalkoztatottság visszaeséséhez is vezethetne.

Sir Samuel Brittan gazdasági újságíró, a Financial Times állandó szerzője, a University of Essex tiszteletbeli professzora.