Az Európai Unió öt éven keresztül évi 160 millió dollárt ajánlott a kelet-európai ország megsegítésére, ami annak tükrében, hogy Ukrajnának egyedül az IMF felé való tartozása is magasabb az említett összegnél, nyilvánvalóan elégtelen mentőövnek. Ráadásul Brüsszel ahelyett, hogy a kellő időben letette volna akár csak ezt a kevésnek bizonyuló pénzt az asztalra, csupán retorikájában támogatta Ukrajnát. A folyamatosan késleltetett nyugati segítség, valamint a fokozódó gazdasági problémák nyomán Janukovics tavaly novemberben kénytelen volt elfogadni az Oroszország által ajánlott 15 milliárd dolláros készpénz-támogatást. Ebből 5 milliárdot már kifizettek, a maradék összeget pedig a helyzet normalizálódása után bocsátják az ukrán kormány rendelkezésére.

A megegyezés aláírása után megkezdődtek a Függetlenség téri demonstrációk, melyeken a jellemzően nyugat-ukrajnai polgárokból álló tömeg az EU-hoz való közeledést sürgette a keleti nyitással szemben. Válaszul Janukovics, akit Putyin láncoskutyájának tartanak, olyan törvényt írt alá, mely nagymértékben csorbítja a gyülekezési- és szólásszabadságot. Ahogy a tüntetések egyre erőszakosabbá váltak, az ukrán elnök lemondatta miniszterelnökét, és megígérte, hogy az ellenzék soraiból nevezi ki annak utódját, ezt követően azonban az elnököt magát is lemondatták.

Mindez önmagában még nem jelent megoldást, mivel a rendőrség és a Berkut nevű erőszakszervezet tüntetőkkel szembeni brutális fellépése elhalványította a megbékélés felcsillanó reményét. A tüntetők szombaton elfoglalták a kormányzati negyedet, és a parlamentet is, az ukrán katonai egységek pedig a tüntetők oldalára álltak. Közben Julija Timosenko, egykori miniszterelnök asszonyt szombat délután szabadon engedték, amit José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is üdvözölt Twitter-oldalán. Timosenko bejelentette, hogy indul a május 25-re előrehozott elnökválasztáson, és úgy nyilatkozott „Ukrajna hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz, ez pedig mindent megváltoztat majd".

Az azonban teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy Putyin vállat von, és „elengedi" Ukrajnát, hiszen a volt tagköztársaság egyfajta hátsó udvart, a gazdasági expanzió fő színterét jelenti Oroszország számára.

A jelenlegi zavargások fő okozója a pénz, ugyanis amennyiben Janukovics elfogadta volna az EU által felajánlott csekély támogatást, országa nagy valószínűséggel összeomlik - állítja Ben Aris. Hozzátartozik ehhez, hogy az Unióval való megegyezés az ukrán tojás exportot is korlátozta volna, ami épp az egyik erőssége a kelet-európai államnak, míg az uniós termékek továbbra is szabadon áramolhatnának Ukrajnába. Eközben a Standard & Poor's pénteken egy fokkal lejjebb, CCC+-ról CCC-re minősítette Ukrajnát.

A másik oldalon, a helyzetet kihasználó Oroszországot gyakran vádolták azzal, hogy minden eszközt megragadott annak érdekében, hogy Ukrajna ne írja alá az EU csatlakozási szerződést. Putyin valóban keményvonalas politikát folytatott ezt illetően. Ugyanakkor Oroszország csupán a saját nemzeti érdekeit tartja szem előtt, és mindezt olyan eszközökkel, amilyeneket megfelelőnek és szükségesnek tart. Ráadásul a Nyugat részéről érkező vádak azért álságosak, mert Oroszország ukrán politikája nem sokban különbözik attól, ahogy az EU szankcionálja Teheránt atomprogramja miatt, de ide sorolható az Egyesült Államok afganisztáni, vagy iraki missziója, és számos másik példa is, amikor a nyugati világ folyamodik különböző kényszerítő eszközökhöz.

Észak-keleti szomszédunk jövőjét illetően Timothy Garton Ash, a poszt-szovjet tanulmányok egyik szakértője, korábban azon reményét fejezte ki, hogy a következő évben ilyenkor, a Jaltai egyezmény 70. évfordulójára „Ukrajnának egy olyan működő államnak kéne lennie", ami „társulási szerződést írna alá az EU-val, de szoros kapcsolatban áll Oroszországgal".

Ben Aris a Business New Europe szerkesztője.

Fred Kaplan az Insurgents (felkelők) című könyv szerzője és a Council on Foreign Relations online portál munkatársa.