Véleményük szerint nem csak az igazságérzet diktálja, hogy a gazdagokkal több adót kell fizettetni, hanem a gazdasági ésszerűség is. A probléma lényege, hogy a tehetősebbek megfelelő szabályozás híján egyre inkább vagyonosodnak, és így a jövedelmekből arányaiban kevesebb jut a szegényebbeknek és a középosztálynak. Márpedig a gazdagok a vagyonuk kis részét költik fogyasztásra.

Mivel pedig a szegényebb, de jóval nagyobb társadalmi bázist jelentő rétegek jövedelme nem nő, nem tudják bővíteni - vagy esetenként akár csak szinten tartani - a fogyasztásukat, ami visszahúzza a növekedést. A problémára korábban Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász is felhívta a figyelmet. Az IMF vezető közgazdásza, Olivier Blanchard és társai által készített tanulmányt 18 hónap kutatómunka előzte meg, és ennek eredménye szerint a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése nem csak lassítja a GDP növekedését, hanem jóval kiszámítatlanabbá is teszi. Nagyobb ugyanis az esély a hírtelen sokkokra. Úgy látják, hogy az újraelosztás szinte bármely formája előnyös társadalmi szinten - természetesen az extrém példákat leszámítva. Ezzel a főként az amerikai konzervatívok kedvenc adócsökkentési érvelése alól húzzák ki a talajt, miszerint a tehetősebbek társadalmilag hasznosabban, innovatívabban tudják elkölteni a pénzt, mint ha adóba fizetnék be azt és az állam osztaná szét.

A Monitor rovat cikkét keresse a Figyelő 10-dik számában.