Dezséri Kálmán a média és az adószabályok kapcsolatáról

Az áfáról 2006-ban elfogadott közösségi irányelv lehetőséget ad a tagországok számára arra, hogy az általánosan használt minimum 15 százalékos áfakulcs mellett, ha úgy döntenek, akkor egy minimum 5 százalékos csökkentett rátát alkalmazhassanak egyes termékek esetében. Ezen a listán szerepel a nyomtatott újság és a folyóirat, valamint a könyv is.

Ugyanakkor az irányelv minden elektronikus formában nyújtott szolgáltatás esetén az általános áfakulcs alkalmazását írja elő. Az első jogértelmezési problémát a hangos könyvek megjelenése okozta. Így 2010-ben módosították az uniós szabályozást, és minden fizikai hordozón lévő könyv esetén alkalmazhatóvá tették a csökkentett kulcsot. A legtöbb tagállam élt is ezzel a lehetőséggel. Az új, de egyre gyorsabban fejlődő digitális sajtó és az e-könyv viszont továbbra is az elektronikusan nyújtott szolgáltatás kategóriájába tartozik.

Az elmúlt évben Nagy-Britanniában a teljes könyvforgalom 12 százaléka e-kiadvány volt. 
A nagy európai államokban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban és Németországban 4-6 százalék ez az arány, míg a közép-európaiakban ennél jóval kisebb, 0,5-1,5. A növekedés üteme azonban mindenhol nagy.

Az újság- és folyóirat-, valamint a könyvkiadók s -árusok európai szövetségei már évek óta erőteljesen szorgalmazzák ennek az adózási különbségnek a megszüntetését. Javaslatuk szerint a csökkentett rátát ki kellene terjeszteni a digitális sajtóra is. Ennek módja az áfairányelv módosítása, az ott lévő áru- és szolgáltatási lista kibővítése lenne. Az Európai Parlament is támogatja ezt a törekvést, mert úgy látja, hogy a csökkentett kulcs alkalmazása segítené a médiapluralizmust s ezen keresztül a politikai sokszínűséget, valamint a kulturális javak terjedését.

A digitális médiára vonatkozó áfaproblémák felmerülése és egyre akutabbá válása az elmúlt pár év során kapcsolódott az Európai Bizottság azon régi feladatához, amely szerint javaslatot kell tennie a jelenlegi ideiglenes áfarendszert felváltó végleges szisztémára. Ennek az átfogó munkának a keretében előbb 2010-ben egy úgynevezett zöld könyvet adtak ki, majd egy évvel később egy közleményt is. Az itt lefektetett alapelvek egyike kimondja, hogy a hasonló árukra és szolgáltatásokra azonos áfakulcsokat kell alkalmazni, valamint figyelembe kell venni a technikai fejlődést is.

Az ehhez kapcsolódóan lefolytatott és 2013 elején lezárt nyilvános konzultáció során beérkezett vélemények döntő része a versenysemlegesség érdekében a hagyományos és a digitális médiára vonatkozó kulcsok egy szintre hozatalát támogatta. Azonban amíg a konzultációra beküldött vélemények az egységes szint létrehozását a kedvezményes áfa mértékén javasolták, addig mások ezt az általános szinten is elképzelhetőnek tartják. Azaz a kérdés még mindig nyitott: a digitális sajtótermékek és könyvek áfája csökkenjen, vagy a hagyományos nyomtatott sajtótermékek és könyvek adója emelkedjen?

Az Európai Bizottság álláspontját több tényező befolyásolja. Egy korábbi döntés alapján az áfarendszert egyszerűsíteni kell. Ennek érdekében korlátozni szükséges a csökkentett kulcs használatát. A tagországok véleménye jelentősen megoszlik abban, hogy a digitális sajtóra és az e-könyvre ki lehet-e terjeszteni a kedvezményes kulcsot. Közgazdasági és adózási szempontból a legfontosabb kérdés az, hogy a nyomtatott és a digitális média termékei és szolgáltatásai egymás helyettesítői-e. Amennyiben igen, akkor jogos az áfakulcsok egységesítése, akár a csökkentett szinten. Ám ha nem, akkor két különböző piacról lehet beszélni, még ha a tartalmukat tekintve azonosak is ezek a termékek. Ezért indokolt lehet a különböző elvonási ráták használata.

Az uniós tagállamok közül Franciaország és Luxemburg a legelkötelezettebb híve a csökkentett kulcs kiterjesztésének. A két ország ezt 2012 elején egyoldalú döntéssel, az uniós joggal ellentétesen be is vezette. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított ellenük, amely 2013 végén jutott el az Európai Bírósághoz.

Franciaország tavaly decemberben ennél is tovább ment, és 2014. február 1-jétől a digitális sajtóra is kiterjesztette a kedvezményes áfát. Számos közepes és kisebb tagország is hasonló elveket vall, de konkrét lépéseket különböző okok miatt eddig nem tettek. Németország álláspontja gyökeresen megváltozott az elmúlt időszakban. Korábbi ellenvéleményét feladva, a tavalyi parlamenti választások előtt, előbb a CDU, majd az SPD is felvette az áfacsökkentés kérdését választási programjába. Ez így megjelent az új koalíciós kormány programjában is, amivel jelentős változás következett be az Európai Tanácson és az EU Miniszterek Tanácsán belüli erőviszonyokban.

Napjainkra a kiterjesztés legnagyobb ellenzője Nagy-Britannia maradt. A brit álláspont mögé sorakozott fel az Európai Tanács 2013. októberi ülésén néhány kisebb tagország képviselője, köztük sajnálatos módon a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is. Ez annak ellenére történt, hogy a volt kulturális államtitkár, L. Simon László már hosszabb ideje támogatja az e-könyv esetében ezt a javaslatot. Úgy tűnik, a kulturális vezetés véleménye nem jutott el a miniszterelnökhöz, aki valószínűleg nem igazán végiggondolt indokok alapján csatlakozott az ellenzők táborához. Egy ilyen lépés költségvetési bevételt csökkentő hatása ugyanis igen minimális.

A tagországok eltérő áfapolitikája azt eredményezte, hogy a nagy cégek az alacsony kulcsos tagországokban telepedtek le, onnan szolgálják ki az európai piacot. Ilyen például a Luxembourgból működő Amazon, amely az e-könyveket 3 százalékos áfával értékesíti az EU-ban. Az európai könyvszakma éles kritikával illeti ezt, igazságtalan versenyelőnnyel vádolják az Amazont.

Ezt a problémát a 2015 elején életbe lépő uniós irányelv módosítása orvosolja. Az új áfaszabályok szerint a telekommunikáció, a műsorterjesztés és az elektronikusan nyújtott szolgáltatások esetén már nem a származási, hanem a vevőt tekintve célország áfakulcsának alkalmazásával kell számolni. A digitális médiára vonatkozó kulcs szintje viszont még nyitott kérdés. Az Európai Tanácsban és a Miniszterek Tanácsában képviselt álláspont azért döntő fontosságú, mert ilyen adóügyben a tagországok egyhangú döntése szükséges, s lényegében az utóbbiban dől el a kérdés, mivel az Európai Parlamentnek ebben az esetben csak konzultációs joga van. Így a csökkentett kulcs kiterjesztését támogatók feladata az, hogy saját kormányuknál érjék el ennek támogatását.   

A szerző az MTA Közgazdaság- és Regionális Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének munkatársa