A közjószágokról szól a XXI. századi gazdaságpolitika

Bódai Zsuzsanna
2014-03-06 17:59
Bár történelmi léptékkel mérve az újabb generációk rendre magasabb életszínvonalon éltek, mint elődeik, ám ezt főként a magánjószágok fogyasztása generálta. Amennyiben ezt a hatékonyságot nem sikerül adaptálni a közjószágokra, akkor az évszázad végével a növekedési hullám is lezárulhat. A világ egyik legkeresettebb közgazdásza, Kenneth Rogoff a növekedési kockázatokat és azok megoldásait gyűjtötte össze a Project Syndicate hasábjain megjelent cikkében.
Sem a Thomas Malthus által megjövendölt tömeges éhezések, sem a Karl Marx által vizionált nyomorgó munkásosztály nem jellemzi napjaink gazdaságait sem lokális, sem globális szinten. Bár az átlagos életszínvonal továbbra is folyamatosan emelkedik, ám az előrejelzések szerint a növekedési ütem a század végétől már tarthatatlan lesz, így dédunokáinkra félelmetes kihívások várnak.

Az externáliák, különösen a környezeti problémák jelentik a jövő generációik feladatainak első csoportját. A konfliktusok orvoslásához a szakmai feladat a természeti kincsek tulajdonjogának megállapítása. Mivel a környezet folyamatosan pusztul és a vízkészletek kimerülőben vannak, ezért a globális felmelegedés miatt mihamarabbi politikai lépésekre van szükség.

A mennyiségi szempontokon túl a gazdasági rendszerek igazságosságának biztosítása a második programpont Rogoff listáján. Az utóbbi évtizedek szinte követhetetlen technológiai fejlődése, és a globalizáció által még szélsőségesebbé váló jövedelmi különbségek korrupcióhoz, politikai válságokhoz és gazdasági visszaesésekhez vezetnek.

A Föld népességének elöregedése jelenti a növekedési kockázatok harmadik forrását. A lassan növekvő országok nyugdíjrendszereinek fenntarthatatlansága, valamint az elszálló köztartozások önmagukban is próbára teszik még a legjobban megtervezett politikai rendszereket is.

A gyorsan növekvő, ám elégtelenül szabályozott piacok világméretű gazdasági depressziót okozhatnak, melyek megelőzése szintén elkerülhetetlen a növekedés fenntartása érdekében. Ami a pénzpiacok terén már láthatóvá vált, sok más piacon megismétlődhet - ezek közül is legtöbbször az élelmiszerellátás visszáságait emelik ki az egészségügyi közgazdászok. A modern technológiával előállított „szuperélelmiszerek" hatására a gyermekkori elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a koszorúér-betegségek növekvő előfordulása számos országban megoldatlan problémát, magasabb egészségügyi költségeket és rövidebb várható élettartamot jelent.

A kasszandrák jóslata azonban csak akkor teljesül be, ha nem használjuk megfelelően a kezünkben lévő eszközöket, ugyanis a fenti problémákra léteznek kipróbált megoldások és modellek. A szén-dioxid kibocsátás megadóztatása például egyszerre teremt bevételt és mérsékli az éghajlat-változás kockázatait. Az egyenlőtlenség csökkenthető a javak újraelosztásával, a technológia ésszerű használatával és a felnőttoktatás fejlesztésével. Az idősödő társadalom negatív hatásait mérsékelheti a nemzetközi migráció elősegítése, valamint a nők és a nyugdíjasok munkaerő-piaci ösztönzése.

Az oktatás, az egészségügyi ellátás, az egészséges környezet és az egyenlő lehetőségek a fejlett országokban sem elérhetők mindenki számára. Bár az életminőség folyamatos javulása várhatóan nem kérdőjeleződik meg, de a technológia által generált problémák egyre fenyegetőbben tornyosulnak a mindenkori kormányok előtt.

Kenneth Rogoff a Harvard University Közgazdasági és Közigazgatási Intézetének közgazdaságtan professzora. Korábban az IMF vezető közgazdásza (2001-2003) volt. A Deutsche Bank pénzügyi közgazdasági díját 2011-ben nyerte el. Szakmáján kívül sakknagymesterként is számon tartják.