Az externáliák, különösen a környezeti problémák jelentik a jövő generációik feladatainak első csoportját. A konfliktusok orvoslásához a szakmai feladat a természeti kincsek tulajdonjogának megállapítása. Mivel a környezet folyamatosan pusztul és a vízkészletek kimerülőben vannak, ezért a globális felmelegedés miatt mihamarabbi politikai lépésekre van szükség.
A mennyiségi szempontokon túl a gazdasági rendszerek igazságosságának biztosítása a második programpont Rogoff listáján. Az utóbbi évtizedek szinte követhetetlen technológiai fejlődése, és a globalizáció által még szélsőségesebbé váló jövedelmi különbségek korrupcióhoz, politikai válságokhoz és gazdasági visszaesésekhez vezetnek.
A Föld népességének elöregedése jelenti a növekedési kockázatok harmadik forrását. A lassan növekvő országok nyugdíjrendszereinek fenntarthatatlansága, valamint az elszálló köztartozások önmagukban is próbára teszik még a legjobban megtervezett politikai rendszereket is.
A gyorsan növekvő, ám elégtelenül szabályozott piacok világméretű gazdasági depressziót okozhatnak, melyek megelőzése szintén elkerülhetetlen a növekedés fenntartása érdekében. Ami a pénzpiacok terén már láthatóvá vált, sok más piacon megismétlődhet - ezek közül is legtöbbször az élelmiszerellátás visszáságait emelik ki az egészségügyi közgazdászok. A modern technológiával előállított „szuperélelmiszerek" hatására a gyermekkori elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség és a koszorúér-betegségek növekvő előfordulása számos országban megoldatlan problémát, magasabb egészségügyi költségeket és rövidebb várható élettartamot jelent.
A kasszandrák jóslata azonban csak akkor teljesül be, ha nem használjuk megfelelően a kezünkben lévő eszközöket, ugyanis a fenti problémákra léteznek kipróbált megoldások és modellek. A szén-dioxid kibocsátás megadóztatása például egyszerre teremt bevételt és mérsékli az éghajlat-változás kockázatait. Az egyenlőtlenség csökkenthető a javak újraelosztásával, a technológia ésszerű használatával és a felnőttoktatás fejlesztésével. Az idősödő társadalom negatív hatásait mérsékelheti a nemzetközi migráció elősegítése, valamint a nők és a nyugdíjasok munkaerő-piaci ösztönzése.
Az oktatás, az egészségügyi ellátás, az egészséges környezet és az egyenlő lehetőségek a fejlett országokban sem elérhetők mindenki számára. Bár az életminőség folyamatos javulása várhatóan nem kérdőjeleződik meg, de a technológia által generált problémák egyre fenyegetőbben tornyosulnak a mindenkori kormányok előtt.
Kenneth Rogoff a Harvard University Közgazdasági és Közigazgatási Intézetének közgazdaságtan professzora. Korábban az IMF vezető közgazdásza (2001-2003) volt. A Deutsche Bank pénzügyi közgazdasági díját 2011-ben nyerte el. Szakmáján kívül sakknagymesterként is számon tartják.