Az ötletelés Bosznia-Hercegovina jövőjéről már évek óta folyik, az elmúlt egy hónapban azonban megszaporodott a föderáció jövőjéről szóló víziók száma. A vita alapvetően két tábor között zajlik. Egyes nézetek szerint tartós és működő reform csak alulról, az állampolgárok közösségéből és szerveződéseiből építkezhet. A demokratikus legitimitás ugyanis segítené a változtatások elfogadását, ráadásul a fórumok, platformok és egyéb közösségi formák működése során kialakulhat egy az etnikai választóvonalakat lebontó állampolgári tudat és szolidaritás.

Ezzel ellentétes vélemény szerint, Bosznia-Hercegovina társadalma a nemzeti és vallási identitások mentén annyira megosztott, hogy egy alulról építkező szerveződés egy szint után elakadna. Egy új szövetségi struktúra kialakítása a legmagasabb politikai szinten így lehetetlenné válik. Sőt, egy újabb etnikai ellenségeskedés kialakulásának veszélyét hordozza. Éppen ezért Bosznia-Hercegovina reformját onnan kell várni, ahol rendelkezésre állnak azok a hatalmi források, amelyek magát a föderációt is megalkották. Kérdéses azonban, hogy a Washingtonban vagy Brüsszelben eltervezett államreformot mennyiben fogadják el az éppen demokratikus politikaformálási jogaikat bontogató boszniai közösségek.

Az elmúlt napok egyik legérdekesebb javaslata Stjepan Mesić volt kormányfőtől ered, aki szerint egy „második daytoni megállapodásban", egy alapvetően állampolgárságon alapuló többetnikumú kantonális rendszer létrehozása lenne a cél. Az államszervezet alapja a koncepció szerint az állampolgárság elismerése és egyenlő jogokkal való felruházása lenne. A Sejdić-Finci-ügy is rámutat, hogy erre miért is van égető szükség az etnikailag megosztott és kicentizett közigazgatási rendszer és politikai osztály esetében. A tartományok állampolgárai számára így a jogok egyenlőségén alapuló részvétel adhat alapot a multietnikai tartományok törvényhozásának és igazgatási rendszerének kialakításához.

A tartományok feletti szinten szövetségi törvényhozás és elnöki testület működne. A mesić-i felvetés Svájc példáján alapul, az állampolgári jogokra alapozott részvétel pedig a modern citizenship- elméletre. Utóbbi a kilencvenes években vált népszerűvé, egyaránt választ kívánva adni a multikulturális kihívásokból és az egyre inkább terjedő demokratikus deficitből adódó politikai problémákra.

Az 1995-ös megállapodástól eltérően a jelenlegi koncepció szerint az államreformot előkészítő nemzetközi konferencián Bosznia-Hercegovina állami szinten kapna képviseletet, az új alkotmányt pedig népszavazáson erősítenék meg. A tervet Bosznia- Hercegovina korábbi főmegbízottjai, Paddy Ashdown, Wolfgang Petritsch és Christian Schwarz-Schilling is üdvözölték.

A februári zavargások, amellett, hogy egy generáció végre hallatta hangját, sokak szemében azzal a reménnyel jártak, hogy a szociális problémák végre felülírják az etnikai-politikai megosztottságot. A közös ellenség a rendszert működtető politikai elit, amely a korrupció révén kiváltságokat élvez, és óriási vagyonokban dúskál. Eközben a munkanélküliség elképzelhetetlen méreteket ölt, a munkát nem fizetik meg, az Európához való csatlakozás pedig a beláthatatlan jövőbe tolódik. Az állam, szövetségi szinten működésképtelen. Bosznia esetében minden egyes kérdést legalább kétszer kell feltenni. Legyen az gazdasági, társadalmi, vagy kulturális téma, az egyik entitásban mindig minden máshogy van, mint a másikban. Ez a külföldi tőke számára sem jelent vonzó perspektívát.

A probléma viszont abban rejlik, hogy a politika Bosznia-Hercegovinában egy az egyben megegyezik az etnikaival. Az államszervezet, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom az etnikai mintázatok alapján jön létre, a politikai gondolkodás a nemzetiségi elkülönülés paradigmáján belül áll. Egész egyszerűen az állam létrehozásával úgy alakították ki a politika kereteit, hogy egy kérdést oldjon meg, az etnikai konfliktus problémáját. És mivel a szociális problémák egy szinten túl megoldhatatlanok a politika nélkül, az etnikai dimenzió akarva-akaratlanul megjelenik a társadalmi horizonton.

Miközben a szakértők és egyes politikusok reformterveket szövögetnek, erősödnek az etnikai autonómiával kapcsolatos követelések is. A Bosnyák- Horvát Föderáció kapcsán a horvátok, a horvátországi vezetés hallgatólagos támogatása mellett, külön entitást szeretnének az államon belül. A Dodik vezette Szerb Köztársaság pedig igyekszik minden eseményt, akár a skót és katalán népszavazást is, meglovagolni, hogy a szecesszionista megoldás mellett érveljen.

A helyzet ráadásul tovább bonyolódhat, amennyiben az Ukrajna felett kialakult nyugati-orosz viszály kiterjed a boszniai kérdésre is. A BalkanInside honlapján a napokban megjelent egy interjú Leonyid Resetnyikov, az Orosz Stratégiai Tanulmányok Intézet vezetőjével, amely jól példázza, hogy hogyan gondolkodnak Oroszországban a Kelet-európáért való versenyfutásról. Resetnyikov ebben az interjúban azt vetette fel, hogy Bosznia-Hercegovina átalakítását már Washingtonban és Brüsszelben eldöntötték, a cél érdekében pedig felhasználták az elégedetlenkedő tömeget. A nyugati recept ugyanaz, mint Ukrajnában. Ennek a stratégiának a célja a boszniai Szerb Köztársaság befeketítése. A nyugatiakat az bosszantja, hogy Szerbia alávetése után a boszniai Szerb Köztársaság még mindig ellenáll- magyarázta a külpolitikai szakértő.