Kezdjük egy kézenfekvő állítással: vitathatatlan, hogy a magyar bérszínvonal mélyen alatta van az uniós átlagnak (lásd a grafikont). A munkáért kapott jövedelemből messze nem tud annyi terméket, szolgáltatást vásárolni a magyar dolgozó, mint az unió legtöbb más országában élő melós.

Nem feltétlenül kell a napi fogyasztási cikkekre gondolni - bár Magyarország egyes térségeiben ilyen gondok is akadnak - hanem például arra, hogy míg egy átlagos francia, belga, vagy akár csehországi bérből egy tengerparti nyaralás, vagy az autó, más nagy értékű háztartási eszközök rendszeresebb lecserélése is kijön némi takarékosság árán, a magyar családok legtöbbjének ez inkább vágyálom.

Miközben a ledolgozott órák számában egyáltalán nem vagyunk elmaradva az unióban. Joggal teheti tehát föl a kérdést a magyar dolgozó, hogy az ő munkája miért ér kevesebbet, mint bárki másé a szűkebb vagy tágabb térségben. S ha ez az elégedetlenség a felszínre tör, akkor a politika kapcsolni fog, és napirendre kerül a béremelés.

További részletek a Figyelő hetilap 11. számában.