Vannak sarokkőként elfogadott, megingathatatlannak hitt szabályaink, amelyeket a való élet gyakran meghaladottá tesz. Ez az adott ügy az Európai Bíróság (EB) bevonásának oka és háttere miatt ugyanakkor jól példázza, hogy van fény az alagút végén. Igenis vannak olyan esetek, amelyekben minden érintett felismeri, hogy érdemes végiggondolnia, jó mederben folyik-e egy vita egyáltalán, a kijelölt pálya vajon valóban azonos a valós játéktérrel, vagy újra kellene gondolni, hogy hol húzzuk meg a határokat.

Ebben az esetben egy érintett cég, egy tanácsadó, a NAV és a Legfelsőbb Bíróság is megvizsgálta az exporttevékenységhez kötődő áfaszabályozást, amelyet az uniós rendelkezés is érint. Végül a legutóbbi szereplő úgy döntött, hogy megérett a kérdéskör az újragondolásra, és az EB-hez fordult a kérdésben, megfelelő-e a magyar szabályozás, vizsgálja meg, összhangban van-e annak szelleme és betűje az európai normákkal. A döntés megszületett, és az újragondolás szükségszerűségét igazolta.

A külkereskedelmet folytató vállalatok számára is irányadó áfatörvény 1992-ben született meg. A jogszabály egykoron definiálta, hogy mi minősül exportértékesítésnek, alapelvként lefektetve, hogy akkor tekinthető lezártnak a folyamat, vagyis az exportőr akkor válik jogosulttá az áfa levonására, ha az áru az értékesítés közvetlen következményeként „haladéktalanul” elhagyta az országot. Magyarország EU-csatlakozását megelőzően átmeneti időre először az áru kiléptetésére szabott határidőt hat hónapra kitolták.

Majd a csatlakozás évében a jogharmonizáció okán a szabályozást úgy módosították, hogy a terminus hatról három hónapra csökkent. Ezzel figyelembe vette a szabályozó, hogy az exportra szánt termék értékesítése nem feltétlenül azonnali aktus, még akkor sem, ha a szándék erre irányult. Számos ország szabályozásában van ilyen jellegű határidő. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy a terminus lejártakor az ügyletet adókötelesnek kell-e tekinteni, vagyis be kell-e fizetni az áfát.

Mi történik akkor, ha az ügylet megvalósul, az adott áru elhagyja az országot, de nem a megszabott céldátumon belül? A mindennapi gyakorlat próbatétel elé állította a jogalkalmazókat, hisz kérdések sora maradt megválaszolatlan. Amennyiben olyan indok miatt nem kerülhetett sor az értékesítésre, ami elfogadható és méltányolható, és a kiszállítás a későbbiekben ténylegesen megtörtént, akkor az adóalanytól el lehet-e vitatni az áfalevonás jogát?

A magyar Kúria beadványát más nemzetek is figyelemmel kísérték, és be is csatlakoztak az eljárásba. A mellett érveltek, hogy ha az áru ténylegesen elhagyja az országot, akkor az adólevonást meg kell engedni, nem lehet egy abszolút időkorláttal szabályozni a kérdést. Az Európai Bíróság döntésének iránya előzetesen is körvonalazható volt. Éppen ezért a hazai szabályozás, részben elébe menve a döntésnek, a korábbi három hónapos határidő megtartása mellett kimentési lehetőséget enged meg annak igazolására, hogy az áru mégis elhagyta a közösség területét.

Vagyis a jelenlegi szabályok szerint 360 napon belül igazolni lehet, hogy megtörtént az értékesítés, s ekkor nincs adófizetési kötelezettség. A három hónapos határidő eredménytelen eltelte miatt a korábban megfizetni rendelt adót vissza lehet igényelni. Ugyanakkor az EB-ítélet szellemének és betűjének a múlt év végén módosított törvény még mindig nem felel meg teljes körűen.

Az ügyet kipattintó cég számára az elsőfokú bíróság ítélete kedvező volt, ezt követően a NAV a Legfelsőbb Bíróságra vitte az ügyet, amely döntése előtt az EB-hez fordult iránymutatásért. Ezzel a fontos momentummal a Kúria teret nyitott egy régi szabály újragondolásának.

A kérdésfelvetés üzenete mindannyiunk számára az, hogy az együtt gondolkodás minden szereplő felelőssége. Az elmúlt években ez a közös gondolati és felelősségi sík mintha hátrébb szorult volna, de újra reménykedhetünk benne, sikerül tiszta lapot nyitni a vállalati, tanácsadói szektor, a szakmai szervezetek és a hivatal együttes akaratából, és szakmai alapon együtt előrelépve elgondolkodni egy-egy szabály megfelelőségéről, időszerűségéről.

A szerző az RSM DTM adómenedzsere