Már több mint egy éve ejti rabul felhasználók millióit a világszerte ismert Candy Crush Saga okostelefonos játék. Az ingyenesen letölthető applikáció számos lehetőséget kínál, így a befektetni is hajlandó játékosok különböző előnyöket, például életeket vásárolhatnak maguknak a játékban. Az in-app purchase üzleti modell a tavalyi évben 67 millió dolláros tiszta hasznot hozott a játék ír fejlesztőjének, a King Digital Entertainmentnek, így a múlt hónapban a vállalat a nyilvános tőzsdepiacra szóló belépési kérelmet nyújtott be, ahol várhatóan 5 milliárd dollárra értékelik a céget.

A King tehát beállt az egyslágeres előadók hosszú sorába, ami előrevetíti a cég sorsát. Ugyan a Candy Crush-on kívül több mint száz egyéb játéknév is megtalálható a King referencialistáján, a vállalat bevételének mintegy 80 százalékát a mostani slágerjáték biztosítja. A kérelem benyújtása is csak azt támasztja alá, hogy a fizetőképes játékosok száma elkezdett fokozatosan csökkeni, ami érzékelteti hatását az eladások és a profit alakulásában is.

A tőzsdére lépési kérelemben feltűntették, hogy „az egyedi és differenciált játékfejlesztő modell" biztosítja a jövőben újabb bombasikerű termékek megalkotását. A piaci elemzőket természetesen azonnal meggyőzték arról, hogy megtalálták a játékosok pénzéhez vezető véget nem érő utat. Ez a magabiztosság azonban igencsak megkérdőjelezhető, gondoljunk csak a pop szakma elmúlt évtizedeire, amelyben nem találunk állandó csillagokat, egy-egy jól összerakott dal időlegesen ugyan meghódítja a közönséget, de a bölcsek kövét még senki sem találta meg. Hasonló a szituáció a játékiparban is. A 2012 évi 7,8 millió dolláros profit egy éven belüli megnyolcszorozása csupán egy ütős slágert jelent, nem pedig fenntartható növekedési pályát.

Természetesen akadnak olyan vállalatok, mint például a Disney, amelyek képesek generációkon keresztül megragadni a közönséget. „A hagyományos iparágakba jellemzően nagyon sok pénzbe kerül bekerülni, és rengeteg pénzt emészt fel a termék megvalósítása, azonban a szoftverek piacán a belépési korlátok rendkívül alacsonyak, ami egyszerűvé teszi az új versenytársak belépését" - nyilatkozta Michael Cusumano, az MIT menedzsment professzora. A klasszikus játékipar állandó csillagai, mint a Marvel, vagy az Activision magas belépési korlátokkal biztosítja piaci helyzetét, így évtizedeken át tartó sikert gyakorlatilag csak ők voltak képesek elérni, szemben például a hihetetlen népszerűségű Guitar Hero sorozatot megalkotó Harmonix-szal, mely a rivaldafényt követően tetemes adósságot felhalmozva 50 dollárért kelt el a piacon.

Az okostelefonok aranykorában a játék applikációk fejlesztési költsége szinte elhanyagolható. A közismert Angry Birds ezernégyszáz dollárért készült el, a szóban forgó Candy Crush pedig csupán egy szűk, tíz főt számláló csapat munkája. A Flappy Bird, amit 50 millióan töltöttek le pár hét leforgása alatt, ugyancsak napok alatt készült el egyetlen ember közreműködésével. Ezek nyomán Cusumano általános megállapítása implementálható a mobiljáték iparra is: „Általában a vállalatok egy nagy horderejű terméket készítenek, aminek a folytatásait adják el a későbbiekben. Hacsak nem sikerül a piac origójává válnia, idővel bizonyára gyengülni fog, majd végleg eltűnik a süllyesztőben."

Könnyen belátható miért szeretnének a King alapítói a nyilvános tőzsdére jutni, nem másért, mint a pénzért. Egy tőzsdei vállalattól a részvényesek konzisztens eredményt, és egyre nagyobb nyereséget várnak el. Ezen elvárások teljesen irracionálisak az újabb és újabb őrületek vezérelte mobilalkalmazási piacon. Ha a King zártkörűen folytatná működését, elegendő profit elérése mellett sem kellene túlságosan erőltetnie egy újabb áttörő termék kifejlesztését. Természetesen azt várjuk el a hagyományos vállalatoktól, hogy állandóan keressék az újabb nagy dobást, de egy egyslágeres cég legjobb stratégiája, ha kiélvezi a pillanatot, amíg tart.

James Surowiecki a New Yorker pénzügyi rovatának munkatársa, korábban a Wall Street Journal, és a Slate hasábjain publikálta cikkeit.