A két állam elsősorban a szél- és napenergia kiaknázását helyezi előtérbe, a kezdeményezés alapjait pedig egyfelől a szövetségi, illetve állami pénzügyi támogatások, másfelől az energiahálózathoz való kedvezményes hozzáférés lehetősége teremti meg.

Magas szintű szénalapú energiatermelésének köszönhetően Kalifornia hosszú ideig volt egész Los Angeles fő energiaellátója, és San Onofré atomprogramjának leállítása ellenére továbbra is preferálja a nukleáris erőműveket. Emellett egyre komolyabb hangsúlyt fektet a megújuló energiaforrások kiaknázására, így a csapadékos évszakokban fontos szerep jut a vízenergiának is.

Németország szintén előszeretettel használja a víz, szél- és napenergiát. Ennek egyik fő motivációját a fukusimai katasztrófa jelenti, melynek nyomán az ország jóval körültekintőbb a nukleáris energia használatával kapcsolatban. A másik mozgató rugó a német gázerőművek bezárása, a gázenergia termelésének csökkenése, ami a drága orosz import gáznak köszönhető.

Mivel a lakossági energiafogyasztás a nap 24 órája alatt nagymértékű ingadozást mutat, és függ az olyan szezonális tényezőktől, mint a légkondicionálók, vagy az egyes fűtő berendezések használata, két különböző forrásból kell biztosítani az energiát.

Az úgynevezett „alaptöltés" folyamatosan adott szinten áll rendelkezésre, ezt a nukleáris és szénerőművek szolgáltatják, mivel nagy kapacitáson és olcsón termelnek egész nap, de nem tudnak rövid időn belül változtatni a termelt energia mennyiségen. A folyamatosan változó szükségletet a másodlagos erőforrások, a gáz- és vízturbinák hivatottak kielégíteni.

A nap és szélerőművek emellett egy további „köztes" kategóriát alkotnak, melyek környezetvédelmi szempontból ugyan rendkívül előnyösek, produktivitásuk azonban nem kiszámítható.

Az energiaforrások diverzifikálása az árak emelkedésével jár, ami a nem energia intenzív szektorokat sújtja leginkább. Mivel az alaptöltés legnagyobb felhasználói az energia intenzív ágazatok vállalatai, egy javaslat a fent említett többletterheket ezekre az intézményekre terhelné. Az érintettek viszont válaszul a lábbal szavazást, vagyis a kedvezőbb feltételeket biztosító országokba való átköltözést helyezték kilátásba, ez pedig egy export vezérelte gazdaságban hatalmas károkat okozna.

Számos szakértő felvetette emellett egy olyan csereegyezmény lehetőségét is, melynek keretében Németország energiafolyamot kapna szomszédaitól, cserébe pedig intermittens forrásaiból biztosítana adott mennyiségű hozzáférést. Ez a verzió viszont egyelőre megvalósíthatatlan, mert ezek a források kiszámíthatatlanok, hiszen függenek a napsütéses órák számától, illetve a szélerősségtől.

Hasonlóan, a kaliforniaiak is hiába látnának szívesen újabb környezetbarát ellátórendszereket, ha éghajlatuk jellemzően száraz. Ráadásul tovább súlyosbítja a krónikus vízhiányt, hogy az óriási energiaszükségletet így olyan üzemekkel kell kielégíteni, melyek még inkább kiélezik ezt a problémát.

Eric Smith a Tulane University A.B. Freeman üzleti iskolájának professzora, és a Tulane Energy Institute ügyvivő igazgatója.