A fekete-tengeri kapcsolat nagyon fontos Moszkvának, de hát akad ott még néhány száz kilométeres partszakasz, amely már eddig is orosz fennhatóság alatt állt. Ha pusztán a kereskedelmi tranzit biztosítása volt az oroszok célja, ahhoz nem kellett volna lényegében annektálni a félszigetet. A katonai támaszpontok megőrzése már nyomósabb érv lehet, de politikai alkuval ezek sorsa felől is rendelkezhetett volna Moszkva. Szándék azonban nem volt erre. Illetve nem erre volt.

A húsz évvel ezelőtti délszláv háború után megint változnak a határok, ezúttal Európa szélén. Ukrajnából lecsíptek egy darabot, és egyelőre nincs okunk azt hinni, hogy ennél kurtább már nem lesz keleti szomszédunk. Mozgolódás van a kelet-ukrajnai térségben, a Donyec-medencében, mert nem csak a krímiek, az ottani oroszok is jobban örülnének Putyinnak.

Oroszország területe tehát nőttön-nő ebben az övezetben, csakhogy úgy nyer, hogy közben veszít: Moszkva világhatalmi szerepe szorul háttérbe az erőszakkal kicsikart krími „alakváltás” miatt. A Nyugat szankciókat léptet életbe, számlákat zárol, orosz polgárok beutazásait akadályozza meg. Keddi hír volt, hogy Putyinék nem kapnak meghívót a G8-ak, vagyis a világ legfejlettebb hatalmai és Oroszország elitklubjának soros találkozójára. Olyan ez, mintha kesztyűt vágtak volna az orosz elnök arcába. Felér egy párbajra hívással. Az elszigetelődés elkezdődött.

Az atomfelhő árnyékában – egy orosz tévé adásában ilyen háttér előtt ecsetelte a csatorna egyik vezetője, hogy milyen pusztító hatású támadást tudnának intézni az Egyesült Államok ellen – a magyar kormány csöndben egyengeti az együttműködés útját Moszkvával. Dacára a fokozódó nemzetközi nyomásnak, nem hajlandó lemondani az oroszokról sem Paks, sem más beruházás esetében. Kitartunk az utolsó csepp vérig. Csöndben, meghúzódva. Kivárunk, mikor oszlanak el a viharfelhők. Hisz nini, a németek sem aggályoskodnak, az RWE épp most adta el olajmezőit egy orosz milliárdosnak! Akkor nekünk sincs okunk felrúgni a megállapodásokat.

Talán arra játsszunk, hogy a Krímben történteket lenyeli a világ? Elképzelhető, hogy így lesz. Egy ideig még csörögnek a telefonok az elnöki irodákban, aztán megnyugszanak a kedélyek. Elvégre nem a második világháborút követő világrend borult fel a hétvégén, hanem egy az ötvenes évek Szovjetuniójára jellemző, kiszámíthatatlan hatalmi döntésre visszavezethető állapot szűnt meg. Ha viszont Putyin emeli a tétet, s még többet akar kiharapni Ukrajnából, akkor a politikai elszigetelődést egyre súlyosabb gazdasági karantén követi. Akkor már a magyar kormánynak is határozottan állást kell foglalnia a da és a nyet között.