Mivel a Biztonsági Tanácsban Oroszországnak is vétőjoga van, így nem sok értelme van ennek. A szerződés orosz felrúgása azért igen érzékeny, mert Ukrajna, ami a Szovjetunió felbomlása utána a világ harmadik legnagyobb atomarzenáljának gazdájaként találta magát, az irtózatos fegyvermennyiségről azért mondott le Oroszország javára, mert cserébe a nagyhatalmak garantálták biztonságát. (Belorusszia és Kazahsztán is hasonlóképpen az oroszoknak adta a területükön lévő szovjet atomfegyvereket). Ez viszont rossz üzenetet hordoz, mivel ezek után nem valószínű, hogy az atomfegyverről bárki is lemond, nehéz ugyanis elképzelni, hogy óriási atomarzenállal a kezében is mert volna-e Oroszország ilyen nyíltan és minden nemzetközi jogi normát felrúgva az ukrán területeken beavatkozni. A Krím külön államként elismerése, Oroszországhoz csatlakozásának tudomásul vétele ezért jóval kevésbé vállalható, mint az elszakadó Koszovó esete, az ezzel kapcsolatos párhuzamok ezért nem megfelelőek. Oroszország erőszakos, látszólag sikeres területkiszakítási kísérletei leginkább kiszámíthatatlanságot teremtenek az adott térségégekben, ahol csak moszkvai gazdasági köldökzsínorra kapcsolva tudnak a későbbiekben vegetálni. Intő példa lehet az immár két évtizede vergődő transznisztriai szakadár terület Moldávia Dnyeszteren túli, orosz többségű területein a folyó és Ukrajna közé ékelve. Kilátás sincs arra, hogy az 1992-es háború óta orosz „békefenntartók"által ellenőrzött területen életképes gazdaság alakuljon ki.Dél-Oszétia, Abkházia esélyei sem jobbak, de az Orosz Föderációhoz tartozó Kalinyingrád Litvánia és Lengyelország közé ékelve is jól mutatja, mennyivel elmaradottabb élet vár nagy medve mancsai alatti területekre.

Török kapcsolat

Krím kapcsán külön pikantéria, hogy a kisebbségi jogokért aggódó oroszok érvelése szerint a veszélyben lévő oroszokat védik meg. A krími tatárokat 1944-ben telepítették ki Sztálin utasítására Közép-Ázsia muszlim vidékeire. Különösen fájó lehetett ez a kisebbségnek, amely II. Sándor cár alatt kérte, hogy Törökországba távozhasson, de még a német megszállás alatt is megpróbálkoztak a kéréssel. Majd 450 ezrüket azonban egyik másik kontinensre telepítettek át, és a helyükre érkező oroszok így lettek a meghatározó etnikum.

A hanyatló Oszmán Birodalomtól az oroszok mindenképp megpróbálták megszerezni a Fekete-tenger partvidékét. Az 1768-1774-es orosz-török háború végén a törökök vereséget szenvedtek, és a kücük-kajnardzsi béke értelmében Krím független lett, ezért cserébe az ottománok lemondtak arról a jogukról, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a muszlim Krími Kánságot. Oroszország azonban megszegte a békeszerződést, és 1783-ban magához csatolta a területet. Az annektálás kapcsán született oszmán-orosz megállapodás kimondja, hogy a félszigetet az oroszok nem adhatják át más országnak, mert ebben az esetben a terület azonnal török fennhatóság alá kerül. Márpedig ez Ukrajna 1991-es létrejöttével megtörtént - számol be több forrás a török Hürriyetre is hivatkozva.

Ezek alapján Törökországnak lenne a nemzetközi jog alapján a területre, de természetesen erre valós igényük nincsen. A több száz évig az Oszmán Birodalomhoz tartozó területen azonban szeretnék a kisebbséget alkotó muszlimok jogait garantálni. A törökök és az oroszok között már a közép-ázsiai, türk eredetű és muszlim vallású országok kapcsán is kialakult konfliktus, ugyanis a szovjet kapcsolatok helyett a közös eredetű nyelvre és a vallásra helyezik a hangsúlyt, ami nem tetszik a volt szovjet tagköztársaságok felett az irányítást egyre inkább elvesztő oroszoknak. És nem csak kulturális kérdésekről van szó, a törökök cégek a kazahsztáni építési lázban kiemelt szerepet kapnak, de az olaj- és gáztartalékok is érdekesek a törököknek.