MAGYAR DRÁMA
Magyarországon sajnos a termékenységi ráta szívszorítóan alacsony. A 15-49 éves magyar nők termékenységi rátája ma: 1,3, vagyis 100 ilyen korú nőnek 130 gyermeke van. A népesség szinten tartásához 2,1-es termékenységi rátára lenne szükség. Fogy a magyar. Évente 40 ezer fővel. Ráadásul gyorsan öregszik. Aki pedig már dolgozik, az is inkább keresi a kerülőutakat, hogy sikeresen bújhasson ki a hagyományos és hazai munkaviszony gúzsából, vagyis külföldre megy dolgozni, ha teheti, vagy közteher-optimalizáló vállalkozási stratégiákat keres magának. Magyarországon összességében, aktív dolgozóként egyre kevesebben fizetnek, egyre rövidebb ideig, egyre kevesebb járulékot. A demográfiai jellegű folyamatokon túl további negatív tényezőket is meg lehet említeni az eltartók-eltartottak számának alakulásában. Magyarországon az aktív korú, de inaktív emberek száma óriási. A foglalkoztatási ráta a 15-64 éves korosztályban, a közfoglalkoztatás és a munkahelyvédelmi programok sorozata ellenére is, jelenleg mindössze 60 százalék. Az arány ennél is rosszabb a nők minden korcsoportjában, illetve az idősebb férfi korosztályokban. A többi EU tagállamhoz képest ez is óriási elmaradás a járulékfizetők számát viszonyítva. Már ma is 350 - 500 ezer főre becsülik a külföldön munkát végző magyarok számát, és ez a szám nő. A felsőoktatási hallgatók kétharmada külföldön próbálna szerencsét a diplomaszerzés után. Bár a munkanélküliek száma valóban csökken, a jelenlegi 393 ezer fő 9 százalékos aránynak felel meg, de ezt az értéket igencsak megszépíti, „kozmetikázza" a közfoglalkoztatottak pillanatnyilag 130 ezer fő körüli létszáma. Nagyon magas a szürke zónában tevékenykedők aránya is, mértékadó becslések szerint a magyar GDP 22 százaléka a szürke/feketegazdaságban képződik. Végül döbbenetesen magas a nyugdíjkorhatárt be nem töltött megváltozott munkaképességűek száma. A KSH 2011-ben jelezte, hogy összesen 1,439 millió fő, a 45-49 évesek közel egynegyede, az 50-54 évesek több mint egyharmada, az 55-59 éveseknek köze fele, a 60-64 éveseknek pedig 60 százaléka számolt be valamiféle egészségkárosodásról vagy korlátozottságról. Ebből 767 ezer főt egészségkárosodása akadályozza a munkavégzésben. Közülük kerül ki az a még mindig 300 ezres nagyságrendű tömeg, aki a mai jogszabályok szerint megváltozott munkaképességűnek minősül, és akik korábbi ellátásait 2012-től drámai mértékben megnyirbálta a törvényhozás. Mindebből látható, hogy a rendszer nem fenntartható, de vajon mi lehet az egyéni és a társadalmi szintű megoldás?
Erről is szól a Figyelő eheti cikke.