Emlékképek a 2010-es kampányidőszakból: nokiás doboz és korrupciós botrányok. Plasztikusan tárul fel „az elmúlt nyolc év” kormányzati pénzszivattyúinak modellje, kis halak kerülnek horogra, majd egyre nagyobb vadakra adnak kilövési engedélyt. Egyértelművé válik a kialakult politikai viszonyok és társadalmi-morális állapotok tarthatatlansága.
A gazdaság viszont (a mai célzatos visszaemlékezések dacára) egyre messzebb kerül az összeomlástól. Az ugyan már valószínűsíthető, hogy a költségvetést az új kormánynak módosítania kell, ám nem irreálisan nagy a várható hiány. A nemzetközi pénzügyi szervezetekkel kialakított együttműködés addigi menete alapján ráadásul megvan a piacok bizalma. A forint április elején 265-ös euróárfolyammal fordul rá a választásokra.
A hatalomba készülő ellenzék szellemi műhelyeiben közben régóta minőségi programalkotás folyik. Február végén például egy befolyásos gazdasági háttérember (aki nyárra már kikerül a fősodorból) egy folyosói beszélgetés során megsúgja, hogy júliusban le kell ülni az IMF-fel és megállapodni a további menetrendről. Dekadencia és bizakodás egyszerre van a levegőben.
Ha a mostani kampányra emlékszem majd vissza néhány év távlatából, először is alighanem annak jell...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/14 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!