Seuso-kincs: Az őrzés joga

Hajdú Éva
2014-04-05 11:00
frissítve: 2014-04-05 00:37
A Parlament delegációs termében bemutatott, majd az érdeklődő lakosság számára, kissé méltatlan helyre, a lépcsőházba telepített hét darab nagyméretű ezüst és egy réz tárgy annak a Seuso-kincs néven ismert késő római leletnek a fele, amelynek Magyarországra kerüléséért számos régész, rendőr, újságíró, jogász és állami köztisztviselő igen sokat munkálkodott. Magam, aki 15 évet dolgoztam azért, hogy a kincs ne merülhessen alá örökre a műkereskedelem szürke zónájába, örömmel (bár nem tagadom, kissé fájó szívvel) álltam be a hétvégén az Országház előtt kanyargó hosszú sorba, hogy megnézzem.
Az általunk ismert 14 ezüst tárgyat a III. század végén, a IV. század közepe táján készíthették, a magyar szakértők szerint a legvalószínűbb, hogy Thesszalonikiben, vagy a Dráva-völgy valamelyik nagy római városának császári pénzverdéje mellett. A kincs feltételezett lelőhelye a Fejér megyei Szabadbattyán - Kőszárhegy környéke, ahol az 1980 decemberében meggyilkolt Sümegh József találta meg. Barátai, szomszédjai, akik látták nála a tárgyakat, legalább 40 darab nagyméretű ezüst tárgyról és két rézüstről beszélnek, tehát minden valószínűséggel vannak még darabok nemcsak a nemzetközi régiségpiacon, de magyar magánkézben is. Minden nyomozás és kutatás ellenére két kérdésre a mai napig nincsen válasz: ki ölte meg Sümegh Józsefet és ki, s hogyan csempészte ki az országból a kincset.

A szerző újságíró, a Seuso-kincs ügyével megbízott miniszteri biztos volt 1997-2007 között.

További részletekért lapozza fel a Figyelő hetilap 14. számát.