 |
- Miniszterelnök úr, hogyan látja Bosznia jövőjét?
- Egy tanulmány szerint 2050-re 400-ra nőhet a független államok száma a világon. Európán belül is téma új államok létrejötte, gondolok itt a katalán vagy a skót függetlenségi mozgalmakra. Bosznián belül is létezik ilyen függetlenségi törekvés, a Bosznia Szerb Köztársaság (Republika Srpska, RS) már holnap kész lenne az elszakadásra, amennyiben a nagyhatalmak engednék. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Bosznia-Hercegovinát a mai formájában a nagyhatalmak akarata tartja össze. A Boszniában élő nemzetek túl sok történelmi előítélettől terheltek, belátható időn belül aligha tudnak kiegyezni és együttműködni. Érdemes megnézni Bosznia külföldi követségeit: gyakorlatilag működésképtelenek, mert ütköznek a különböző nemzetiségű munkatársak érdekei. Az országon belül megoldjuk, van egyszerre három elnökünk, nade ez a diplomáciában nem megy, csak egyetlen nagykövet lehet, vele szemben meg mindig felmerül, hogy éppen melyik nemzet érdekeit képviseli.
- Mik az érvek a közös állam fenntartása mellett?
- Az infrastruktúrát például a jugoszláv időkben hozták létre, az elektromos rendszer vagy az úthálózat nem követi az entitások határait, hiszen sokkal korábban épült. Az furcsa lenne, hogy ha valaki a Szerb Köztársaság keleti részéből akarna átmenni a nyugatiba, akkor kétszer kellene határt átlépnie. Márpedig a főutak erre vezetnek. De van még egy dolog, ami az RS függetlensége ellen szól, mégpedig az, hogy gazdaságilag gyenge. Ennek a fő oka a korrupció mellett a munkavállalók alacsony száma. Minden munkavállaló két passzív személyt tart el, nyugdíjasokat, tanulókat, illetve sajnos rengeteg munkanélkülit. Egyetemi dékánként én biztosan többet adózom a polgárok nagy részénél, de még az általam befizetett adókból sem jön ki két ember nyugdíja.
- Hogyan függ össze a gazdaság és a szecesszió kérdése?
- Egyrészt erőpolitizálni dübörgő gazdaság, és az abból következő társadalmi stabilitás nélkül nem lehet. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy egy állam fenntartása sok pénzbe kerül, és nekünk nincs sok pénzünk. Az RS költségvetése ma teljesen hitelfüggő, miközben a gazdaság még működő szektorai borzasztó adóprés alatt nyögnek. Nemrég bezárt a kedvenc kávézóm, mert a tulaj nem tudta kitermelni az egy szem alkalmazott bérét - és nem a pincér keresett túl sokat, hanem a 66 százaléknyi, a munkábért sújtó adó és járulék volt sok. Miközben az áfa egész Európában nálunk az egyik legalacsonyabb, 17%. Egy olyan országban, ahol a munkanélküliség az egyik legégetőbb probléma, nem túl bölcs dolog a foglalkoztatást agyon terhelni, miközben a fogyasztás alig adózik. Simán lehetne csökkenteni a járulékokat, amit a magasabb áfával lehetne kompenzálni. Ha Magyarországot vesszük példának, egy 10 százalékkal magasabb áfa még megfizethető lenne, de meglehetős játékteret engedne az adórendszer más területein adócsökkentésre.
- Hogyhogy nem látják ezt a politikusok?
- Maga a politikai elit is kontraszelektált, őszintén szólva nálunk eleve a más területeken sikertelen emberekből lesz a politikus. Nincsenek olyan civil szervezetek, NGO-k, akik a politikusok utánpótlását segítenék, a boszniai pártokban a vezérhez való lojalitás a legfőbb érték, nem a rátermettség, pláne nem a szaktudás. A szavazók nem is vevők a gazdasági témákra. Bosznia rettenetes történelmi háttere miatt gyakorlatilag nincsenek baloldali pártok, a politikai pálya egyik térfele üres. Az ne zavarja meg, hogy mind a federációban, mind az RS-ben olyan pártok vannak hatalmon, amiknek a neve a szociáldemokráciára utal: ezek ma valójában nacionalista pártok. Lehet, hogy annak idején valamiféle baloldali elképzeléssel alakultak meg, de azt kellett tapasztalniuk, hogy a szavazatokat a nacionalista kiállás hozza. Azt szoktam mondani, hogy nálunk nem választók vannak, hanem drukkerek. Aki gazdasági témákkal áll elő, az nem kap elég szavazatot.
- Említette a korrupciót. Ez hogyan jelenik meg az RS-ben?
- Mondok egy példát. A Daytoni békeszerződés a másik entitást, a bosnyákok és horvátok által lakott federációt a nagyobb egyenlőség jelszavával további tíz közigazgatási alegységre, úgynevezett kantonra osztotta. Minden kantonnak saját kormánya van. Oktatási miniszterből tehát odaát kijön egy focicsapat, ott a tíz kanton-szintű miniszter, meg a központi kormány minisztere. Az RS-ben ez a komplett közigazgatási szint hiányzik, a maga duplikált intézményeivel. Azt gondolhatnánk, hogy az állam fenntartása ezért olcsóbb nálunk. De nem az. Valójában ugyanannyit költünk a közigazgatási rendszerre, mint a másik entitásban. Azt hiszem, ez mindent elmond.
- Mi lehetne a kitörési pont?
- Újra kellene gondolni a gazdaságot. Az energetikában nagyhatalom lehetnénk, de nem használjuk ki a lehetőségeinket. A turizmus ugyanilyen terület. De hadd hozzam fel a mezőgazdaságot példának. Rossz a termelés szerkezete. Gabonát termesztünk, pedig a magyar búza jobb minőségű, az EU-ban meg a támogatások miatt olcsóbb is. Át kéne térnünk a nagyobb munkaintenzitású terményekre. Az EU jobban tenné, ha nem politikai tanácsadókat küldene, hanem egy pár tapasztalt agronómust Hollandiából. Vagy itt van a faipar. Bosznia legnagyobb kincse az erdője, folyik is az erdőgazdálkodás. De nincs mögötte feldolgozóipar, a fánkat egyben adjuk el, nyersanyagként, a hozzáadott érték máshol születik meg. De a lényeg akkor is a korrupció és a politikus-bűnözés visszaszorítása lenne.