Óriási várakozás kísérete 2010-ben a kétharmados többséggel hatalomra juttatott Fidesz-KDNP kormány dinamizmusát. Érthető, hiszen a 2006-ban elfogadott konvergencia program következtében az egészségügy a szakadék szélére került. Az ágazatból közel 250 milliárd forintot vontak ki, ez megközelítőleg annyi, amennyit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) az idén a gyógyszerárak támogatására fordíthat a központi költségvetésből. Az elvonást az újabb, 2010-es konvergencia program, az államháztartási hiány szigorú betartása miatt az óta sem pótolták.
Mindezek nyomán 2010-re a kórházak fele került csőd közeli helyzetbe, háromnegyedük pedig súlyosan eladósodott. Tiltakozásul sztrájk helyett „zöldszalagos" demonstrációba fogtak a kórházak. A szakma erkölcsi és anyagi válságba került, az orvosok és az ápolók tömegesen hagyták el a pályát, sokan az országot, nőttön-nőttek a betegek várólistái és pénzügyi terhei.

Az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós 2010-es hivatalba lépésekor országjárásba fogott. Megalkották az egészségügy átalakítását célzó Semmelweis Tervet. Ezzel párhuzamosan 2010 végén 32 milliárd forintot pumpáltak a fekvő- és járóbeteg szakellátó intézményekbe. Ez megakadályozta ugyan, hogy az adósságtömeg kezelhetetlen méretűvé duzzadjon, és tömeges kórházcsőd hullámot indítson el, de a hiányhoz képest elenyésző összeg nem hozott végleges megoldást. A lejárt adósságállomány azóta is évről-évre nő, tavaly meghaladta a 70 milliárdot. Ez a kórházak másfél havi működési költségének felel meg. Nem csoda az eladósodás, hiszen az ágazat GDP arányosan a visegrádi országok átlagánál 1,5 százalékkal kap kevesebbet.

További részleteket keresse a Figyelő hetilap 2014/15. számában.