A régi-új Orbán-kormány gazdasági törekvéseinek célkeresztjében az iparosítás áll. De miért is lenne erre szükség Magyarországon, ha már a GDP-hez való hozzájárulása alapján az EU harmadik legiparosodottabb tagállama?
Ráadásul ennek nincs semmiféle átgondolt, az összevethető viszonyokat elemző és a komparatív előnyszerzésre irányuló programja. Ami van, az a nemzetközi társaságok stratégiai döntéseinek következménye. Valójában sodródásról van szó, amelynek irányát kizárólag a külföldi tőkebefektetések határozzák meg. Ez a korábbi kormányzati ciklusokban is így történt. Az azonban az elmúlt négy évben vált egyértelművé, hogy a kabinet iparosítási törekvéseiben kizárólag a nemzetközi társaságok magyarországi leányvállalataira épít. Ugyanis csupán velük köt stratégiai megállapodásokat.
Az elmúlt négy évben folytatódott, sőt felerősödött az iparági koncentráció a közepesen technológiaigényes járműgyártás erőteljes térnyerésével. Az ágazat a feldolgozóipari termelés negyedét, kivitelének pedig 32 százalékát adja. Tény, hogy a magyar gazdaságot a 2009-es mélyrepülést követő években jórés...
A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/16 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!