Vihar egy pohár vízben - így kommentálta a Figyelőnek egy névtelenséget kérő fővárosi cégjogász azt a nyilatkozatháborút, amely az új Ptk. vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályairól az elmúlt hónapokban kibontakozott. Az első értelmezések tényleg mellbevágóak voltak, arról szóltak, hogy március 15-e után a vállalkozásokkal egy sorban lehet perelni a cégvezetőket a harmadik személyeknek okozott károkért. „Ki ül be ezek után vezetői székbe? Emigrálnak az igazgatók, külföldre viszik a társaság székhelyét, vagyonukat a rokonokra íratják" - ezek voltak az első reakciók. Aztán megjelentek barátságosabb értelmezések is, amelyek az új Polgári Törvénykönyvet kimunkáló professzorok magyarázataival egyeztek. Ezek szerint szó nincs arról, hogy a cég normál tevékenységi körébe eső, úgynevezett szerződéses károkért felelnének. Az új szabály extrém esetekre vonatkozik. Azokra a helyzetekre, amikor a cégvezető szerződésen kívül, ám cégvezetői minőségében eljárva okoz kárt harmadik, azaz külső, társaságon kívüli személyeknek. Hogy érthető legyen mindenki számára, példák is elhangzottak.

Ilyen eset lehet, ha a vezető elmegy valahova tárgyalni, s ellopja a kakukkos órát vagy véletlenül összetör egy vázát, esetleg bosszúból, mert nem sikerült a tárgyalás, kárt tesz tárgyalópartnere autójában. Ezek az esetek a bűntető joggal határosak, s a jogalkotó azért emelte be a felelősségi körbe a vezető tisztségviselőket a cég mellé, hogy a károsultak számára nagyobb legyen a garancia a károk megtérülésére, ne csak a társaságot lehessen perelni. Már-már mindenki megnyugodott, hiszen nem túl gyakori eset, hogy a vezérigazgató kakukkos órát lopjon, mint ahogy az sem, hogy versenytársainak a Büntető Törvénykönyvbe ütköző módon szándékosan kárt okozzon. Ha meg így van, akkor akceptálható, hogy azért viselje a következményeket.

Részletekért lapozza fel a Figyelő hetilap 2014/17. számát.